Csináld magad!Konyha

A kopott asztal mandalával díszített új felületet kapott

Nem mindennapi átalakulás.

Szűcs-Trömbőczki Katalin, ötgyermekes anyukaként egyedül látott neki a régi, már kopottas külsejű, ám egyébként jól használható asztaluk felújításához. Csiszolást és lazúrozást követően még mandalát is festett az asztallapra, ezzel egészen egyedi külsőt adva annak. Az alábbi sorokban ő mutatja be részletesen, hogyan, milyen lépések során, mennyi idő alatt és milyen költségek mellett készült el a munkával.

Az asztalt egy barátunk készítette a tervezésem alapján – akkor még csak négy gyerkőcöm volt, így praktikusnak tűnt egy hatoldalú asztal. (Utána született még egy fiam; így kissé kinőttük, de mivel az apukájukkal szakítottunk, így egy darabig még pont elég volt a hely, nekem és az öt gyereknek. Aztán pár év hányattatás volt az asztal része, macskák körme, kézműves foglalkozások, udvaron tartás – eléggé megviselt állapotba került, de költözésnél elhatároztam, hogy ha már magammal viszem az új lakhelyünkre, akkor fel is fogom újítani.

Csiszológépet fogtam már a tanyánk felújításakor, meg lazúrral is festettem már, így nem merült fel, hogy gondot fog okozni bármelyik is – bár azzal tisztában vagyok, hogy lehet benne hibát találni, ha az ember alaposan megnézi.

A mandalát mint formát nagyon szeretem; a szimmetriája, a variálhatósága, a szépsége miatt. Vonzódásom a mandalákhoz valamikor régen kezdődött, amikor a gyerekeknek vettem egy mandala színező könyvet, és én is belefogtam velük a színezésbe. Kellemesen meditatív, ugyanakkor van valamifajta dinamikája is a mandala-díszítésnek.

Az asztal készítése közben a háláról gondolkodtam; konkrétan arról, hogy kinek lehetek hálás az asztal elkészítéséért. Azt gondolom, hogy a mandalakészítés mindig egy speciális összpontosítást kíván, nekem flow élményt ad legtöbbször.

Mivel sokáig szinte csak a gyermekneveléssel foglalkoztam (aminek ritkán van kézzel fogható eredménye), és most a munkám is erősen elméleti jellegű – coach vagyok – időközönként szükségét érzem annak, hogy valami produktumot is létrehozzak. 🙂

A mandalaszeretetem egyébként több helyen is megjelenik a lakásban – a hálónkban most tettünk fel mandalás fotótapétát, és egy két évvel ezelőtti horvátországi nyaralásról hazahozott kavicsokból készült mandala pedig a nappalink falát díszíti.

Amire szükség volt:

  • Parkside szalagcsiszoló
  • lazúrfesték
  • csónaklakk
  • ecsetek
  • jelölő filcek

Négy napig csináltam, az elsőn 3-4 órát csiszoltam, a másodikon lazúrral festettem le, ez kb. 1,5 órát vett igénybe.

A harmadikon rajzoltam a mandalát; ez olyan 4-5 óra volt, de ez a legkérdésesebb rész időben, mert ezt élveztem a legjobban, és nem néztem az órát. Utána a csónaklakkal való festés 1,5 óra volt. Összesen tehát körülbelül 10 órát vett igénybe.

A mandalánál a szimmetria a legfontosabb. Ezt én úgy értem el, hogy középre beszúrtam egy rajzszöget, arra rögzítettem egy vastagabb cérnát, amit bejelöltem több helyen (5-6), és az asztal sarkaihoz kifeszítve megjelöltem a pontokat, amik egy-egy minta alját, tetejét, jellegzetes részét adták meg.

Ami csak a legvégén derült ki, hogy az egyik filcet (a bronzszínűt) oldja a csónaklakk – elővigyázatlan voltam, és csak a fehérrel csináltam próbát, megnyugodtam, hogy azt nem oldja, a bronzzal már nem próbáltam ki. Amikor észrevettem, akkor próbáltam középről indulva szétkenni a csónaklakkot, hogy a bronzfesték is sugarasan legyen szétkenve (ha már oldódik, oldódjon szépen.

A festékboltban azt mondta az eladó, hogy a vízbázisú lazúrral nem fog összeférni a csónaklakk, de egy ismerősöm megnyugtatott, hogy csak fordítva nem bírják egymást – ha megszáradt a lazúr, mehet rá a csónaklakk. Nekem a csónaklakk fontos volt az asztal strapabírósága miatt. Emiatt azonban két hétig levegőn száradt a teraszon, a kipárolgó gázok miatt.

  • A szalagcsiszoló gépet most vettük, a Lidlben 15000 Ft környékén volt, erre a célra (otthoni hobbibarkácsolás) tökéletesen megfelel.
  • 3000+4000 Ft volt a csónaklakk és a lazúr (ezekből maradt valamennyi).
  • A filcek 6-800 Ft-ba kerültek, de itthoni díszítésre vettem őket régebben, fára, fémre, üvegre is jók.
  • Az ecset 500 Ft volt – a legolcsóbbal dolgoztam, egy-egy szál előfordult, hogy kiesett, de nem okozott bosszúságot.

Így a gép nélkül kb. 10 000 Ft-ba került a felújítás.

Köszönjük Katalinnak a részletes bemutatást, reméljük, az ő nyomdokain sokan kedvet kapnak hasonló projektek megvalósításához!

Inline
Inline