Csináld magad!

Praktikus bútordarab készült az előszobába a régi szekrényből

Látványos átalakulás.

Rendeczki Alexa a napokban mutatta be saját kezűleg felújított előszobai tárolóját, melynek alapját egy már kiszolgált szekrény képezte. Ő meséli el most részletesen, milyen út vezetett addig, hogy önállóan belevágjon ebbe a projektbe.

Körülbelül 10 éve nézek ház- és bútorfelújítással kapcsolatos műsorokat. Már gyerekként is órákon át képes voltam tologatni a szobám bútoraimat, hogy más legyen, mint előzőleg. Miután először engedte meg édesanyám, hogy szöget üthessek szigorúan csak a szobám falába, attól kezdve mindig volt mit átalakítani.

Sok bútordarabbal van tele mára a pincém, illetve olyan dolgokkal, amelyek még valamire jók lesznek. Mivel elég sok bútor került kidobásra az elmúlt években, úgy éreztem, most már készítenem kellene valami hasznosat, újat, ami nem csak mutatós de praktikus is. Kisebb dolgokat már készítettem, mint hulladék fából polc, vagy levéltároló kulcstartóval egyben, illetve külön csak fali kulcstartó, kerti kis világítótorony és gombák kaspókból, de ez az első bútor amit készítettem.

Van egy barátnőm, aki Lom királynőnek hív, mivel minden hétvégét a kecskeméti lompiacon töltöm kincsek után kutatva. Kivételesen ez a darab pár háznyira egy családnak vált feleslegessé, én pedig elég fantáziát láttam benne ahhoz, hogy végre az éveken át gyűjtögetett szerszámokat és festékeket használjam és felhasználjam.

Amire szükség volt:

  • Számszerűen 1 db erős segítőre, aki segített elvinni a bútort. 🙂
  • 1 tekercs tapétára, amire hosszas keresgélés után a lompiacon akadtam rá,
    de máris bánom, hogy nem vettem többet, 1 ecsetre és
  • két doboz festékre, amiből természetesen maradt még pár szekrényrevaló,
  • egy csiszolópapírra, tapétaragasztóra illetve pár darab csavarra.

Mivel ez egy lakkozott szekrény volt, nem tudtam, mennyire fogja a faglett eltömíteni a karcolásokat vagy a pici lukakat, de remekül bevált. Miután levettem az ajtajait és kiszedtem a csavarokat a glettelés után, semmi sem látszódott meg, így gyakorlatilag fél óra elteltével lehetett is festeni. Illetve a lakkozott rész minden milliméterét meg kell csiszolni, hogy a festék megtapadjon rajta. A festéket pedig amennyire lehet, vékonyan vigyük fel. Ezzel spórolunk is és a felület is szép sima lesz.

Ami pici hibát én vettem észre utólag az az volt, hogy a fekete réteget először hosszában majd keresztben egyenlítettem ki. Ha vintage stílust szeretnénk elérni (amire igyekeztem én is törekedni), akkor ezt pont fordítva kell csinálni és így az utólagos csiszolás szerintem feleslegessé válik, mivel csiszolt hatást fog kelteni. De így sem csiszoltam meg, inkább úgy vittem fel a fehéret, hogy a csiszolt hatás meglegyen.

6 órányi munkám van benne, a teljes száradás 2 nap volt.

Ha nulla hozzávalónk van, és tudunk egy kis barkácsáruházat, ahol mindig van akció pl. festékből, akkor 3700 Ft-ból lehet kihozni:

  • ecset: 200 Ft,
  • festék: 490 Ft/db – 2 színt használtam, (akciósak, ha nem tudjuk kifogni akkor kb. 1700 Ft-tól kezdődnek az árak),
  • csiszolópapír: 150 Ft/ív,
  • kesztyű: 150 Ft/db,
  • tapéta: 500 Ft/tekercs (alkalmi vétel lompiacról :)),
  • csavarhúzó: 1 db 250 Ft,
  • ragasztó: 860 Ft/zsák (kilós kiszerelés, maradni fog bőven),
  • faglett 600 Ft/tégely (ha jól tároljuk, évekig felhasználható),

Mivel én már egy kisebb szerszám- és anyagmennyiséggel rendelkezem, csak a tapétát kellett megvennem. A minap kaptam meg azt a bókot egy férfitól (ha lehet így mondani), hogy egy férfi becsületére válik a szerszámos szekrényem. Másnap pedig magának is beszerezte ugyanazt az elektromos csavarhúzót, amire én is szert tettem nem régen. 🙂

A munka elejétől a végéig tanulás volt számomra. Eddig minden folyamatot csak a tévéből és az internetről láttam. A festésben volt némi tapasztalatom. Gyermekként nevelőapám tanított meg az ecset használatára. Azt gondolná az ember, mennyire egyszerű, pedig ennek is meg van a technikája. Ecsetvonásról ecsetvonásra jöttek vissza az emlékek. A tapétázáshoz pedig csak annyit értettem, hogy láttam már olyat aki tapétázott. 🙂 Csak remélni merem, ha lenéz rám odafentről annyit mond: Jól van ez. Jól. 🙂

A családban volt és van pár művészlélek, de sajnos egyikünk sem kamatoztatta. Így az alkotás vágya mindig is bennem volt és az utóbbi években azt hiszem, csak erősödött. Itt volt az ideje kipróbálni magam.
A közeli terveimben szerepel egy műhely kialakítása, ahol igazán szabadjára engedhetem a bennem rejlő barkácstündért. 🙂

Köszönjük Alexának, hogy megosztotta velünk a felújított bútoréval közös történetét. Reméljük, hogy az ő példája sokak számára inspiráló lesz majd.

Inline
Inline