Van egy törvényszerűség, amit minden háztartás ismer, mégis minden évben ugyanúgy meglepődik rajta: a karácsonyi égősor soha nem úgy működik, ahogy kéne. Általában minden rendben indul, kibogozod, beakasztod, sóhajtasz egy nagyot, bedugod a konnektorba… és ekkor jön a dráma. A teljes sor sötét. Nem egy izzó pislákol – nem, az túl egyszerű lenne. A teljes égősor úgy dönt, hogy idén passzolja a munkát. És ennek oka egyetlen apró hibapont: a halott izzó.
A soros kapcsolás bosszúja: egy elesik, mind elesnek
A klasszikus, retró karácsonyi égősorok – azok a gyerekkorból örökölt, családi ereklyeként őrzött, dobozban is csilingelő fajták – szinte kivétel nélkül soros kapcsolásúak. Ez azt jelenti, hogy az elektromos áramnak szépen, egyesével kell áthaladnia minden egyes izzón. A modern LED-es égősorok többsége már nem így működik – de a régi izzósoroknál ez volt az alapértelmezett. Ha egy izzó megszakad, kilazul vagy egyszerűen „elfárad”, az áramkör megszakad – és az egész sor lekapcsol.
Ez olyan, mintha a karácsonyi égősor egy kicsit túl drámai lenne, és úgy gondolná: „ha ő nem dolgozik, én sem dolgozom!”
Miért pont egy izzó megy tönkre? Miért nem legalább kettő?
Mert minden társaságnak megvan az a tagja, aki titokban irányít mindent. A karácsonyi égősornál ez a „renitens izzó” az, aki:
- a legkorábban adja fel,
- a legkisebb érintésre kiesik,
- a legfontosabb pozíciót foglalja el az áramkörben.
Technikailag azért ő dől be először, mert a soros kapcsolásban minden terhelést egyformán kapnak az izzók – de ha egyetlen izzó kicsit öregebb, kicsit melegebb volt, vagy pár évvel ezelőtt valaki véletlenül túl erősen csavarta vissza, akkor az lesz a gyenge láncszem.
A karácsony fizikája sajnos nem ismeri a részvét fogalmát.
Hogyan találod meg a hibás izzót?
A tudományos módszer: egyesével végignézed mindet. Az emberi módszer: először finoman nyomkodod… majd kevésbé finoman… végül azt mondod: „jó, akkor idén is új égősor.” A hibás izzót megtalálni ugyanis olyan, mint egy karácsonyi krimi: valahol a száz közül ott lapul a tettes, és nem árulja el magát.
Miért ő irányít mindent?
Mert a soros kapcsolás lényege egyszerű: az áramnak egy útja van. Ha egy ponton megszakad, minden megszakad. Így történhet meg az, hogy egy filléres kis izzó diktál a többinek – és közvetve neked is. Tulajdonképpen ez a karácsonyi égősor saját, belső hierarchiája: egy apró lázadó, aki úgy dönt, hogy nélküle nem lesz fény.
Mit üzen ez nekünk emberileg?
Hogy néha egy egészen kicsi dolog tudja megállítani a nagy képet. És hogy igenis van olyan helyzet, amikor a fizika győz, a türelem veszít – és a karácsonyi égősor a maga egyszerűségével újra megmutatja: az ünnepi hangulat valójában sérülékeny.
De ha egyszer megtalálod azt az egyetlen renitens izzót és kicseréled… akkor a karácsony újra felragyog. Legalábbis addig, amíg egy másik izzó úgy nem dönt, hogy ő is szeretne „kis szabadságot”.
