Olyan egyszerűnek tűnik, de a festés nem véletlenül egy szakma.

Ahogyan a műkorcsolyázók látszólag olyan könnyedén siklanak a jégen, olyan lazának tűnik egy szoba átfestése, de ez csupán a látszat. Sok munka, tudás és technika húzódik meg a látványos eredmény mögött. Mire figyeljünk mégis, ha szakember segítsége nélkül belevágnánk?

A tökéletes falfestés lelke a megfelelő előkészítés!

A felület előkészítésén áll vagy bukik az eredmény nagy része. Nagyon fontos, hogy a korábbi festékréteget, tapétát eltávolítsuk, az egyenetlenségeket kisimítsuk! Ehhez egy spakli, egy kefe, illetve a glettelés és csiszolás van a segítségünkre. Ne sajnáljuk az erre szánt időt és energiát, mert végül megtérül! Akkor vágjunk bele a tényleges festésbe, ha a falfelületünk már teljesen sima, száraz és pormentes!

Ha megvan az alap, jöhet a maszkolás és az alapozás!

Ahhoz, hogy szép munkát tudjunk végezni, érdemes azokat a felületeket, amelyeket nem érhet festék letakarni, leragasztani. A maszkolószalag jó szolgálatot tesz a határvonalak meghúzásában, illetve a lámpák, kapcsolók, tokok, konnektorok, szegőlécek védelmében, ne spóroljunk vele! Ha ez is megvan, jöhet az alapozás, ha a fal igényli. Ez főként a puha anyagokat tartalmazó falakat és a gipszfelületeket érinti, és a célja, hogy a falak ne nyeljék el indokolatlanul a festéket esetenként még foltosra is száradva. Nem minden esetben szükséges, de ártani nem árthatunk vele.

Kezdődjék a festés!

Ehhez érdemes szintén a fal típusának megfelelő, jó minőségű festéket választani. A kínálat szinte végtelen lehetőséget tartogat, mind fajtában, mind pedig színben. Egy jó fedőképességű, lég- és páraáteresztő, eléggé színtartó festékkel nagyon nem lőhetünk mellé. Ha színeset választunk fontos, hogy elegendő mennyiség álljon a rendelkezésünkre. Különösen igaz ez az akkor, ha magunk keverünk ki színt paszta segítségével. Kétszer ugyanazt az árnyalatot gyakorlatilag lehetetlen kikeverni manuálisan, de a színkódos vásárlás is olykor meglephet árnyalatnyi különbségekkel!

A festéshez használhatunk hengert vagy ecsetet, ezt mindenki a saját teherbírásához mérje, és ne feledkezzünk meg a lehúzórácsról sem, ami a fölösleges festék eltávolítására hivatott!

Mindig kezdjük a plafonnal!

Alapszabály, ha nem akarunk a gravitáció ellen harcolni! Így az esetlegesen lecsöpögő, itt-ott fröcskölő festéket el tudjuk majd tüntetni és nem nehezítjük meg a saját dolgunkat. Ezután jöhet az aprólékos munka, a leragasztott felület melletti részek, amiket érdemes precízen egy irányba kenni, majd belevághatunk a nagy falfelületek festésébe. A sarkok, szélek, szegélyek szintén kapjanak nagyobb figyelmet, azok végeztével lehet a nagy kiterjedésű felületeket összesimítani hengerrel. Először hosszanti irányban fessünk, ezt követően keresztben, majd még egyszer hosszirányban , hogy pontos legyen az átfedés, ezzel elkerülhetjük a foltosságot. Ha mégis kicsit tarkának tűnne a fal színe, festékbe mártás nélkül egy kicsit elsimíthatjuk hengerezéssel, de nem szabad túlzásba sem esni, mert ha nagyon nedves már a fal, a festőhenger könnyen visszarántja a festéket! Mielőtt nagyon javítgatni kezdenénk, legyünk egy kis türelemmel, a száradás sok foltnak tűnő részt egyneművé simíthat!

Ezeket betartva jó eséllyel már csak a takarítás marad, és persze a gyönyörködés a munkánkban!