Első pillantásra mintha mesekönyvből léptek volna elő ezek az apró, fehér falú házikók, melyeknek kúpos, kőből rakott tetői egymás mellett sorakoznak. De ez nem egy történet illusztrációja, hanem valóság: az olaszországi Alberobello városka, amely Puglia tartományban, az olasz csizma sarkánál fekszik. A város világhíressé vált jellegzetes épületei, a trullók miatt, amelyek 1996 óta az UNESCO Világörökség részei.
A trulló titka: miért pont kúpos tető?
A trullók különlegessége a téglák nélküli falazat és a kúpos, azaz kúpszerűen rakott tető. Ezeket a tetőket lapos mészkőlapokból építették habarcs nélkül, mint egy fordított tölcsért. Ennek oka nem csupán esztétikai: a 15. században a nápolyi királyság adót vetett ki minden hivatalosan bejegyzett épületre. A helyi földbirtokosok – különösen a Conversano gróf – ezért úgy döntöttek, hogy olyan házakat építtetnek a jobbágyokkal, amelyek gyorsan lebontathatók egy esetleges ellenőrzés előtt. A trullók így születtek meg: zseniális adóelkerülő megoldásként, amely egyben a vidéki építészeti találékonyság egyik csúcspontja.

Több mint 400 éves hagyomány
Bár a legkorábbi trullók már a 14. század végén megjelentek, Alberobello igazi fellendülése a 17–18. században kezdődött. A trullómesterek generációkon át örökítették a tudást, hiszen nem voltak építési tervek, csak tapasztalat és kézügyesség. A falakat mészkőből emelték, a tetőket precíz mozdulatokkal rakták, mintha csak egy kőtortát készítenének.
A házak tetejére gyakran kerültek misztikus jelek is: kereszt, sárvárfák, nap- és holdszimbólumok. Egyes feltételezések szerint ezek védőszimbólumok voltak, mások szerint csupán dekoratív célokat szolgáltak – mindenesetre még különlegesebbé teszik az amúgy is varázslatos látványt.

Ma is laknak bennük
Alberobellóban ma is több mint ezer trulló áll, közülük sokban máig laknak. Sőt, egyre több trullót alakítanak át vendégházzá, apartmanná vagy művészeti galériává. Ezek a kis mesebeli házikók tehát mára nemcsak turisztikai látványosságok, hanem élő, funkcionáló otthonok.
Egy trullóban lakni élmény: a vastag falak természetes hőszigetelést nyújtanak a forró nyarak és a hűvös telek idején is. A szűk ablakok árnyékolnak és megtartják a meleget, míg a kúp alakú tető segíti a levegő természetes keringését. A belső terek ugyan kicsik, de jól tagoltak és kifejezetten hangulatosak – tökéletesek egy romantikus hétvégére vagy egy kis kreatív elvonulásra.

Kipróbálható lenne nálunk is?
A kérdés jogos: ha ilyen zseniális ez a szerkezet, miért nem terjedt el máshol is? Nos, a trullók elsősorban a dél-olasz táj geológiai sajátosságai miatt épültek így: bőségesen állt rendelkezésre a könnyen megmunkálható, lapos mészkő, ami nálunk sok helyen hiányzik. Ezen kívül a kúpos tetők önsúlya hatalmas, így különleges alapozást igényelnek, ami nem minden talajtípuson megoldható.
Ugyanakkor az ötlet – hogy habarcs nélkül, száraz falazással épüljön egy természetes hőszabályozású épület – máshol is megjelent: például Írországban és Skóciában a „beehive huts” (méhkaptár házak) hasonló elven épültek. Magyarországon azonban nem alakult ki ilyen típusú építészet, mivel az építőanyagok és a klíma is eltérőek. Ettől függetlenül a technika egyes elemei – például a vastag falazat vagy a természetes szellőzés – inspirációt adhatnak egy modern, fenntartható ház tervezésénél.
Ha valaki Magyarországon szeretne trulló jellegű házat építeni, a legnagyobb kihívás az alapanyag beszerzése és a kivitelezés technikai háttere lenne. De egyes látványelemek – például a kúpos tetőforma, a mészfehér falak vagy a rusztikus kövek – akár egy nyaraló vagy melléképület hangulatos megoldásai is lehetnek.
Egy utazás, ami megéri a köves kitérőt
Ha Olaszország déli részében jársz, ne hagyd ki Alberobellót! Nemcsak az építészeti érdekességek miatt érdemes felkeresni, hanem mert itt valóban érezhető, hogyan találkozik a lelemény, a hagyomány és a szépség. Egy trulló teteje alatt állva az ember könnyen elhiszi, hogy a kő is lehet barátságos, és az egyszerűség nem zárja ki a zseniális megoldásokat.
A trullók világa egyszerre primitív és briliáns, letűnt és mégis időtálló. Olyan építészeti örökség, amit érdemes nemcsak megnézni, hanem megérezni – és ha csak egy napra is, de beköltözni egy kőből rakott, mesebeli kúpalakba.




