Van egy mondat, amit minden lakásban legalább egyszer kimondanak: „Remélem, az ott nem egy csótány…” A rossz hír az, hogy néha valóban az. A jó hír viszont: ha sikerül megszabadulni tőlük, nemcsak a kedélyállapotod javul – hanem a levegőd is! És ezt most nem egy rovarirtó reklám mondja, hanem a North Carolina State University kutatói.
A csótányok nemcsak idegesítőek… hanem szó szerint levegőrontók – és most már tudjuk, miért
A kutatók azt vizsgálták, vajon mennyi allergén és endotoxin kerül a lakásokba ott, ahol csótányok élnek. A válasz röviden: sokkal több, mint szeretnénk.
Az endotoxin apró bakteriális törmelék, ami a csótányok „természetes életviteléből” származik. (Igen, a székletükből. Igen, tudjuk. Brrr.) Ezek a mikroszkopikus részecskék bekerülnek a porba, a levegőbe, és ha belélegezzük őket, az immunrendszerünk nem lesz boldog tőle.
A kutatás kimutatta, hogy ahol több csótány volt, ott az allergén- és endotoxinszint az egekben járt. A tudósok több száz por- és levegőmintát vizsgáltak végig lakásokból és lépcsőházakból, és azt találták, hogy a csótányok által hátrahagyott mikroszkopikus részecskék nemcsak a padlón vagy a sarkokban maradnak meg: idővel elkeverednek a levegővel, és folyamatosan belélegezzük őket. Ez azt jelenti, hogy a csótány jelenléte nem csak akkor gond, amikor meglátjuk – hanem akkor is, amikor nem. Ahol kevesebb… ott is magasabb volt, mint szerették volna látni.
A nőstény csótányok a „rosszfiúk” – kétszer annyi endotoxint termelnek
Egy különösen mulatságos (vagy inkább kétségbeejtő?) részlet: a nőstény csótányok kétszer annyi endotoxint ürítenek, mint a hímek. Miért? Mert többet esznek. És hol esznek többet? A konyhában.
Nem véletlen, hogy ott találták a legtöbb csótány-allergént: a mintákban a konyhai por és levegő gyakran többszörös szennyezettséget mutatott. A kutatók arra is rámutattak, hogy a nőstények aktívabb táplálkozása miatt jóval több baktérium és endotoxin kerül a környezetbe – így hiába bújik el a csótány, a nyoma ott marad minden felületen. ahol az étel van, ott van a nőstény csótány… és vele együtt minden, amit „magából hátrahagy”.
És most jön a fordulat: a csótányirtás tényleg csodát tesz a levegővel
Amikor a kutatók teljes csótányirtási programot indítottak, valami látványos történt. A beavatkozás nem csak rovarirtó spray-t jelentett: csapdákat helyeztek ki, a lakók oktatást kaptak a higiénéről, lezárták a réseket, és hosszú távú nyomon követést is végeztek. Ennek eredménye szinte tankönyvi példa lett a sikeres kártevőirtásra: az allergének drasztikusan csökkentek, – az endotoxinok szintén visszaestek, – a levegő érezhetően tisztább lett. Ahol viszont nem történt irtás, ott minden maradt a régiben – vagyis a levegő továbbra is tele volt csótányporral. Ahogy Coby Schal professzor fogalmazott: „Nem elég csökkenteni a csótányok számát. Meg kell szabadulni mindegyiktől.”
És hogy miért számít ez ennyire?
Mert ezek a csótány-eredetű részecskék nem maradnak ám a padlón. A levegőbe kerülhetnek, és különösen veszélyesek lehetnek azoknak, akik:
- asztmával élnek,
- allergiásak, vagy
- zsúfoltabb, alacsony jövedelmű városi lakókörnyezetben élnek.
A kutatók következő lépése az, hogy megvizsgálják: miként hat együtt a csótányok által kibocsátott allergén és endotoxin az asztmára. A két anyag külön-külön is problémás, de együtt olyan gyulladásos reakciókat is elindíthatnak, amelyek súlyosbítják a légúti betegségeket. A kutatócsoport már tervezi a laboratóriumi állatkísérleteket, amelyekből kiderülhet, hogy pontosan milyen mechanizmusok rontják a légzést a csótányfertőzött otthonokban. kideríteni, hogyan hat együtt az allergén és az endotoxin az asztmára. Spoiler: valószínűleg nem jól.
Mit tanulhatunk ebből otthon?
Hogy a csótányok elleni harc nem csak „hé, ne legyen itt rovar” típusú esztétikai kérdés. Hanem egészségvédelem.
Tiszta levegő, kevesebb allergén, kevesebb irritáció. És kevesebb „Úristen, mi futott át a konyhán?” pillanat.
Forrás: Madhavi L. Kakumanu, Richard G. Santangelo, Coby Schal et al. (2025). Indoor Allergens and Endotoxins in Relation to Cockroach Infestations in Low-Income Urban Homes. The Journal of Allergy and Clinical Immunology: Global, 5(1), 100571. DOI: 10.1016/j.jacig.2025.100571
