Kevés háztartási tárgy őrizte meg olyan makacsul a formáját, mint a mikrohullámú sütő. Doboz, ajtó, belül üvegtányér, amely körbe-körbe viszi a tegnapi pörköltet. Néha megakad, ha túl nagy a tányér, néha kibillen a görgő, de összességében már annyira megszoktuk, hogy fel sem merül: miért kell egyáltalán forognia az ételnek?

Pedig már léteznek olyan mikrohullámú sütők, amelyekben nincs forgótányér. A belső alj sík, az étel egy helyben marad, a készülék pedig más módon próbálja egyenletesen elosztani a mikrohullámú energiát. A változás aprónak hangzik, de egy kis konyhában meglepően praktikus lehet.

Miért került forgótányér a mikróba?

A mikrohullámú sütő belsejében az elektromágneses hullámok nem feltétlenül egyformán melegítik a teljes teret. Kialakulhatnak olyan területek, ahol több energia jut az ételbe, és olyanok, ahol kevesebb. A forgótányér egyszerű mechanikus megoldás erre: folyamatosan más helyzetbe mozgatja az ételt, így csökkenti annak esélyét, hogy ugyanaz a rész végig egy hidegebb zónában maradjon. Ez azonban kompromisszummal jár. A kör alakú forgás miatt hiába téglatest alakú maga a sütőtér, a használható edény méretét valójában egy kör határozza meg.

A sarkok hirtelen használhatóvá válnak

Egy forgótányér nélküli, úgynevezett flatbed mikrohullámú sütőnél a teljes sík alj használható. Ez különösen szögletes ételtartóknál, nagyobb tányéroknál vagy téglalap alakú edényeknél előny. Nem fordul elő, hogy az edény egyik sarka minden körben nekiütközik a falnak, majd a tányér megáll, miközben a motor tovább próbálja forgatni. Egy kis budapesti konyhában vagy panellakásban, ahol minden centiméter számít, ugyanakkora külső méret mellett a jobban kihasználható belső tér tényleges előny lehet.

De hogyan melegít, ha semmi nem forog?

A különböző gyártók eltérő megoldásokat használhatnak. A cél az, hogy a mikrohullámú energia eloszlását maga a készülék módosítsa, ne az ételt kelljen körbe-körbe mozgatni. Egyes modelleknél speciális hullámterelő vagy más energiaelosztó megoldás segít. Az inverteres teljesítményszabályozás pedig finomabban kezelheti a leadott teljesítményt, mint az egyszerűbb ki-be kapcsolgató rendszer. Ettől persze még nem lesz minden étel tökéletesen egyenletesen meleg. A mikrohullámú sütés fizikáját nem sikerült eltörölni. Sűrűbb ételeknél továbbra is érdemes lehet megkeverni az ételt és állni hagyni egy rövid időre, hogy a hő kiegyenlítődjön.

A forgótányér hiánya takarításkor is feltűnik

Aki valaha próbálta visszatenni a háromkerekű műanyag görgőt pontosan a helyére, miközben egyik kezében a frissen elmosott üvegtányért tartotta, értékelni fogja a sík belsőt. Nincs kivehető üveglap, nincs alatta összegyűlt szósz, nincs görgő, amelynek valamelyik kereke rejtélyes módon mindig másfelé áll. Egy teljesen sík fenéklapot egyszerűbb lehet áttörölni, ami egy mindennap használt készüléknél nem elhanyagolható előny.

Szenzor is figyelheti, mikor elég a melegítés

Az újabb mikrohullámú sütőkben egyre több olyan funkció jelenik meg, amely nem pusztán előre beállított idővel dolgozik. Bizonyos érzékelők például az ételből felszabaduló gőz vagy páratartalom alapján próbálhatják meghatározni, mikor kell módosítani a teljesítményt vagy befejezni a melegítést. Ez különösen újramelegítéskor lehet hasznos, mert a „másfél perc jó lesz” módszer tudományos alapja általában annyi, hogy tegnap is ennyit nyomtunk.

Megéri emiatt új mikrót venni?

Ha a jelenlegi mikrohullámú sütő hibátlanul működik, természetesen nem szükséges lecserélni csak azért, mert még van benne egy üvegtányér.

Új készülék vásárlásakor azonban érdemes ezt a kialakítást is számításba venni, főként akkor, ha gyakran használunk nagyobb vagy szögletes edényeket, kevés helyünk van, vagy fontos az egyszerű takaríthatóság. A vásárlásnál ugyanakkor ne csak a forgótányért nézzük. Számít a belső térfogat, a külső méret, a teljesítmény, az ajtó nyitási iránya, a kezelhetőség és az, milyen gyakran használjuk a készüléket.

Néha egy régi megoldás csak azért marad velünk, mert megszoktuk

A forgótányéros mikró jó példa arra, hogyan válhat egy műszaki kompromisszum annyira természetessé, hogy évtizedekig fel sem tesszük a kérdést: kell ennek tényleg így működnie? Lehet, hogy pár év múlva már furcsának fog tűnni a körbe-körbe utazó tányér. És akkor majd nosztalgikusan meséljük, hogy régen még meg kellett várni, amíg a lasagne tett három teljes kört, mielőtt az egyik oldala forró, a másik pedig továbbra is jéghideg lett.