Ha valaki azt mondja, hogy a tengeri biológia egyik kulcseszköze a takarítószeres soron található, narancspiros-sárga szivacsgolyó, biztos kinevetjük. Pedig igaz: a „Tuffy” nevű konyhai dörzsi évtizedekig nélkülözhetetlen társ volt a planktonkutatásban.
Egy professzor és a dörzsi nagy találkozása
A történet az 1980-as években indult, amikor Bruce Menge, az Oregoni Állami Egyetem professzora épp a boltban sétálgatott. Meglátta a Tuffyt, és kipróbálta plankton – pontosabban kagyló lárvák – gyűjtésére. És láss csodát: a színes kis műanyag labda tökéletes hálóként működött. Ettől kezdve a kutatók világszerte erre esküdtek.
Amikor a Clorox közbeszólt
A tudomány azonban néha a kereskedelemtől függ – és nem mindig nyer. Amikor a Clorox cég úgy döntött, megszünteti a Tuffy gyártását, a tengerbiológusok pánikba estek. Olyan volt ez, mintha valaki hirtelen elvette volna a mikroszkópot a kezükből. Világszerte felvásárolták a készleteket, újrahasznosították a használt darabokat, és kétségbeesetten keresték az alternatívát.
Miért pont a Tuffy volt a nyerő?
Egyszerű: a Tuffy szerkezete ideális volt a parányi lárvák összegyűjtésére. Elég laza ahhoz, hogy a víz áramoljon benne, de elég szoros ahhoz, hogy a lárvák fennakadjanak. Olcsó, könnyen elérhető, és sokkal praktikusabb volt, mint bármelyik bonyolult tudományos eszköz.
Dörzsi nélkül, hogyan tovább?
A kutatók azóta próbálnak új megoldásokat találni – saját készítésű gyűjtőeszközöktől kezdve más ipari anyagok felhasználásáig. Bár a Tuffy hiánya fájdalmas, a kreativitásnak köszönhetően új módszerek is születnek. És persze, aki rátalál egy-egy elfeledett csomagra a boltban, az valóságos kincset tart a kezében.
A tanulság: néha a legnagyobb felfedezések a háztartási részlegen kezdődnek
A Tuffy története azt bizonyítja, hogy a tudomány nem mindig bonyolult gépeken múlik. Előfordul, hogy egy egyszerű konyhai eszköz segít jobban megérteni az óceánokat. Így lett a dörzsi a tengertudomány egyik legszínesebb hőse.
