A mikroműanyagokról ma már nehéz úgy olvasni, hogy ne legyen az embernek az az érzése: nincs előlük menekvés. Ezek az apró, öt milliméternél kisebb műanyagdarabok ott vannak a tengerekben, a levegőben, az élelmiszereinkben – és a kutatások szerint a szervezetünkben is. Egyre több tanulmány figyelmeztet arra, hogy naponta akár több száz mikroműanyag-részecskét is elfogyaszthatunk, jórészt észrevétlenül. A kérdés adott: ha már teljesen elkerülni nem tudjuk őket, legalább csökkenthető-e a bevitelük? Egy friss kutatás szerint a válasz meglepően egyszerű lehet – és a legtöbb háztartásban már most is adott hozzá az eszköz.
Mikroműanyagok a poharunkban
A mikroműanyagok számos forrásból kerülnek az ivóvízbe. Leválnak műanyag csövekről és háztartási eszközökről, ruhák mosásakor pedig a szálak a szennyvízbe jutnak, majd a víztisztítás ellenére részben visszakerülnek a vízkörforgásba. Bár a szennyvíztisztító telepek igyekeznek eltávolítani ezeket a részecskéket, a jelenlegi technológiák nem minden esetben képesek teljes hatékonysággal kiszűrni őket.
A tudósokat különösen aggasztja, hogy a még kisebb nanoműanyagok – az egy mikrométernél is apróbb részecskék – könnyebben bejuthatnak a szervezet szöveteibe. Egyes vizsgálatok szerint ezek gyulladásos folyamatokat indíthatnak el, és hosszú távon egészségügyi kockázatot jelenthetnek.
Egy kísérlet, amely meglepte a kutatókat
Egy kínai kutatócsoport azt vizsgálta, vajon egy hétköznapi eljárás, az ivóvíz felforralása képes-e csökkenteni a mikroműanyagok mennyiségét. A kísérletek során különböző keménységű csapvizet használtak, és nemcsak a mikroműanyagokat, hanem a nanoműanyagokat is figyelték.
Az eredmények alapján a módszer működött – de nem mindenhol egyformán hatékonyan. Lágy víz esetében a forralás és az utána következő szűrés a mikroműanyagok mintegy harmadát távolította el. Kemény víznél viszont a hatás látványosan jobb volt: bizonyos esetekben akár a részecskék 90 százaléka is eltűnt a vízből.
Mi köze ennek a vízkőhöz?
A magyarázat a jól ismert vízkőben rejlik. Forralás közben a kemény vízben oldott ásványi anyagok – elsősorban a kalcium-karbonát – kicsapódnak, és magukba zárják a mikroműanyag-részecskéket. Ezek a csapadékok ugyanazok, amelyek vízkő formájában lerakódnak a vízforralók falán.
Ha a felforralt vizet ezután egyszerűen leszűrjük – például egy fém teaszűrővel –, a vízkővel együtt a benne rekedt mikroműanyagok jelentős része is eltávolítható.
Csodaszer vagy kényszermegoldás?
Fontos hangsúlyozni, hogy a forralás nem oldja meg a mikroműanyag-problémát globális szinten. Nem helyettesíti a műanyaghasználat csökkentését, a korszerű víztisztítási technológiák fejlesztését vagy a környezeti szabályozást. Ugyanakkor egy egyszerű, azonnal alkalmazható módszer lehet arra, hogy a háztartások legalább részben mérsékeljék a mikroműanyag-bevitelt.
Nem véletlen, hogy a forralást ma is javasolják vészhelyzetekben, amikor a víz mikrobiológiai szennyeződése felmerül. Elképzelhető, hogy a jövőben a mikroműanyagok jelenléte is hasonló megfontolásokat tesz majd szükségessé.
Mit tanulhatunk ebből otthon?
Magyarországi kitekintés: hol működhet igazán a módszer?
Magyarországon az ivóvíz keménysége jelentős területi különbségeket mutat, ami ebből a szempontból kifejezetten érdekes. Az ország nagy részén közepesen kemény vagy kemény a csapvíz, különösen az Alföldön és a Dunántúl számos térségében, ahol a víz gyakran magas kalcium- és magnéziumtartalmú. Ezeken a területeken a vízforralók gyorsan vízkövesednek – ami bosszantó jelenség, de ebben az esetben épp a módszer hatékonyságának jele lehet.
Lágyabb víz jellemző például hegyvidéki területeken vagy ott, ahol felszíni vízbázist használnak. Ilyen környezetben a forralás várhatóan kevésbé lesz hatékony a mikroműanyagok eltávolításában, mivel kevesebb vízkő képződik, amely magába zárhatná a részecskéket.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország jelentős részén – különösen ott, ahol a vízkő mindennapos probléma – a forralás és szűrés kombinációja reálisan csökkentheti a mikroműanyagok mennyiségét az ivóvízben. Ugyanakkor a módszer nem univerzális megoldás: lágy vizű területeken kisebb hatásra lehet számítani, és továbbra sem helyettesíti a korszerű vízkezelési technológiákat vagy a műanyagterhelés csökkentését.
A kutatás egyik tanulsága tehát az, hogy a mindennapi háztartási folyamatoknak is lehet váratlan környezeti jelentőségük. Egy vízforraló, egy egyszerű szűrő és egy kis tudatosság nem oldja meg a problémát – de emlékeztet arra, hogy a nagy globális kérdések gyakran a konyhában is kezdődnek.
A kutatás, amelyre a cikk épül
Li, Y., Liu, X., Wang, Q., Chen, G., & Zhang, Y. (2024). Removal of nano- and microplastics from tap water by boiling and precipitation. Environmental Science & Technology Letters.
A kutatás eredményeit a Science of the Total Environment és az Environmental Science & Technology Letters folyóiratokban közölték, és különböző keménységű ivóvizekben vizsgálták a forralás és szűrés hatékonyságát a mikro- és nanoműanyagok eltávolításában.
