Az espalier gyakorlatilag egy élő kerítés, amely úgy készül, hogy alacsonyra növő fácskákat futtatunk dekoratív lécrácsra, keretre.

A futtatóra lassacskán ránövő növény a kertész elképzelése szerinti eltérő alakzatokat vehet fel. Íme, hogyan valósíthatjuk meg az espaliert akár a saját kertünkben is!

A már jó bevált metszési technikákat alkalmazva például törpe növekedésű gyümölcsfákat futtathatunk fel úgy, hogy a végén egy dekoratív élő falat alkossanak. Ez a fal lehetővé teszi például, hogy a kertben magánéletet éljünk, nyugodt körülmények között pihenhessünk. Nem beszélve arról, hogy az élő térhatároló feltűnő egyedi fókuszpontot alkot a kertben.

Az espalier lényege, hogy a növények növekedésének irányt szabunk úgy, hogy felfuttatjuk azokat egy jellemzően sík, szimmetrikus keretre, amelyet például egy fal vagy kerítés elé állítunk fel. A keret természetesen lehet önmagában álló is. A friss hajtások gyakori metszése és kerti kötözővel való rögzítése által számos eltérő, dekoratív alakzatot alakíthatunk ki, amelyben a hajtások egymást keresztezve nőnek vagy éppen párhuzamosan futnak egymás mellett.

Mi szükséges az espalierhez?

Mindenekelőtt tervezzük meg, milyen espaliert szeretnénk. Gyümölcsfa esetén válasszunk törpe alma- őszibarack- vagy körtefát, amelyek jól viselik a kemény teleket is. Dísznövény esetén válasszunk olyan fácskát vagy cserjét, mint például a dúsvirágú díszalma, a liliomfa vagy magnólia, illetve a redős levelű bangita. De a bambusz is kiválóan alkalmas élő kerítésnek.

Bár egy espalier megalkotása nem különösebben nehéz, sok időbe telik. Legalább három évet kell várnunk például arra, hogy egy gyümölcsfa termőre forduljon, illetve arra is időt kell szánnunk, hogy minden évben formára metsszük a növényt és a kívánt irányban rögzítsük az új hajtásokat.

Hozzávalók:

  • három vagy több növény (pl. törpe gyümölcsfák)
  • 100×100 mm-es kerítésoszlopok (kezelt fából, amelyeknek nem árt, ha a talajjal érintkeznek, valamint ellenállnak a rothadásnak, korhadásnak, mint például a cédrus)
  • 50×100 mm-es, 2,5 m hosszú oszlopok vízszintes kötőelemnek
  • 1,6 mm átmérőjű horganyzott huzal
  • metszőolló
  • műanyaggal bevont drótkötöző

1. lépés: a futtató elkészítése

Mindenekelőtt hozzunk döntést arról, milyen alakzatban kívánjuk a növényeket felfuttatni. Ennek megfelelően kell kialakítanunk a keretet. A példában az oszlopok egymástól 2,5 méter távolságra kerülnek, ezeket egy vízszintes kötőelem köti össze. Ezt követően az oszlopok közé a huzalokat kell feszesen rögzítenünk. A huzalok közötti függőleges távolság 30 cm legyen. Ezzel gyakorlatilag el is készült a futtatáshoz szükséges keret. Ha a keretet fal mentén állítjuk fel, a keret és a fal között hagyjunk 30 cm távolságot, egyrészt azért, hogy könnyebb legyen az espaliert alkotó növények gondozása, karbantartása, másrészt azért, hogy megfelelő legyen a növények körül a légáramlás. A 2-3 éves facsemetéket egymástól kb. kartávolságra ültessük el.

2. lépés: a növények rögzítése

Először is, ássunk ültetőgödröket, amelyeknek legalább kétszer akkora legyen az átmérőjük, mint a növények gyökérlabdája. A növényeket egy kevéssel a keret elé ültessük el. Töltsük fel földdel a beültetett gödröket, majd alaposan öntözzük meg a növényeket. Különösen fontos, hogy a facsemetéket csapadékmentes időszakban az első nyáron és ősszel heti rendszerességgel locsoljuk. A keretből előre vagy hátra kinyúló ágakat metsszük le, az oldalirányban növekedő ágakat azonban hagyjuk meg. A megmaradt ágakat a kívánt alakzatban kötözővel lazán rögzítsük a kerethez.

3. lépés: a növények alakítása

Az egymás mellett növő fácskák fejlődő hajtásai keresztezzék egymást, hogy ezáltal el tudjuk érni a kívánt egybefüggő alakzatot. A kötözőkkel való rögzítés során ügyeljünk arra, hogy a rögzítés elég laza legyen ahhoz, hogy az adott vessző zavartalanul tudjon fejlődni, erősödni. Az elkövetkező 3-4 évben tél végén, kora tavasszal metsszük meg az espalier növényeit. Ahogy a fák növekednek, úgy folytassuk szükség szerint az ágak irányítását és rögzítését. A rossz irányba nőtt, az alakzat szempontjából felesleges ágakat, hajtásokat metsszük le. A virágrügyeket az első két évben távolítsuk el, hogy a fa minden energiájával új hajtásokat tudjon hozni. Ha mindent jól csinálunk, a harmadik évben már termésre is számíthatunk.

Fotók: bhg.com