A könyvek különös tárgyak. Egyszerre használati eszközök és érzelmi értékek. Van köztük olyan, amit csak egyszer olvasunk el egy nyaralás alatt, és van olyan is, amelyik évekig ott áll a polcon, mégis minden költözésnél, átrendezésnél és nagytakarításnál úgy nyúlunk hozzá, mintha családtag volna. Egy régi szakácskönyv a nagymamától, egy gyerekkori mesekönyv, egy első kiadású regény vagy egyszerűen csak az a kötet, amelyet már ötször elolvastunk – ezeknek nemcsak a tartalma fontos, hanem maga a tárgy is.
Én ezt akkor kezdtem igazán megérteni, amikor egyszer levettem a polcról egy régi, szeretett könyvet, és a gerince már nem ugyanaz a határozott, szép tartású gerinc volt, mint amire emlékeztem. A borító kifakult, a lapok enyhén hullámosak lettek, a tetején pedig ott ült egy fél évnyi por, mint valami csöndes ítélet. Azóta egészen más szemmel nézem a könyvespolcot. Mert a könyvek nemcsak attól öregszenek, hogy olvassuk őket, hanem attól is, hogyan tartjuk őket.
A jó hír az, hogy nem kell levéltári raktárt építeni a nappaliba ahhoz, hogy egy könyv sokáig szép maradjon. Néhány tudatos szokással rengeteget lehet tenni értük.
A könyveknek is van ideális klímájuk
A legtöbb könyv akkor érzi magát a legjobban, ha nem túl meleg, nem túl párás, és főleg nem ingadozik szélsőségesen a környezet. Az ideális tárolási hőmérséklet nagyjából 18–21 Celsius-fok között van, a páratartalom pedig körülbelül 40–50 százalék.
Ez elsőre kicsit technikásan hangzik, de a lényege egyszerű: a túl száraz levegőtől a lapok törékenyebbé válhatnak, a túl nedves közeg pedig kedvez a penésznek, a hullámosodásnak és a kötés lassú károsodásának. Éppen ezért a könyveknek nem a radiátor fölötti polc, a nyirkos pince vagy a tűző napos ablakmélyedés a legjobb hely.
Otthoni környezetben már az is sokat számít, ha a könyvespolc nincs közvetlen hőforrás mellett, és nem olyan falra kerül, amely állandóan lehűl vagy nedvesedik. Egy szép nappali polc jó hely lehet – ha nem szauna és nem üvegház egyszerre.
A napfény a könyvek egyik legnagyobb ellensége
A könyvek nagyon szépen tudnak mutatni napfényben. Csak sajnos hosszú távon nem viselik jól. A közvetlen napfény fakítja a borítókat, gyengíti a papírt, és gyorsítja az anyagok öregedését.
Ez az a pont, ahol a lakberendezési vágy és a könyvbarát gondolkodás néha összeakad. Igen, gyönyörű, amikor egy polc délutánonként arany fényben úszik. De ha ugyanez minden nap megtörténik, a könyvek ezt nem esztétikai élményként, hanem lassú leépülésként élik meg.
Ha világos helyiségben vannak a könyvek, érdemes legalább annyit tenni, hogy ne kapjanak állandó, közvetlen napsütést. Függöny, roló, UV-szűrős ablakfólia vagy egyszerűen csak a polc tudatosabb elhelyezése is segíthet. Ugyanez igaz a túl erős mesterséges fényre is: a könyv nem szobanövény, nem kell egész nap reflektorfényben tartani.
A könyvespolc anyaga sem mindegy
Sokan nem is gondolnak rá, de a polc anyaga is hatással lehet a könyvek állapotára. Egyes kezeletlen vagy rosszul kezelt faanyagokból olyan vegyületek kerülhetnek a levegőbe, amelyek hosszú távon nem tesznek jót a papírnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól csak laboratóriumi fémpolcon lehet tárolni a regényeket.
Inkább azt, hogy ha új polcot választunk, jó ötlet tartós, stabil, rendesen kezelt felületű bútort keresni. A régi, erősen szagos, kétes lakkozású vagy porló felületű polcok kevésbé szerencsések. És persze az sem mindegy, hogy a könyvek mennyire vannak közvetlenül falhoz vagy padlóhoz szorítva. Ha egy polc mögött állandóan pang a levegő vagy alulról nedvesség érheti, az előbb-utóbb meglátszik a könyveken is.
A tiszta kéz többet ér, mint a kesztyűs pátosz
A könyvek kezelésénél sokan rögtön valami muzeális, kesztyűs jelenetre gondolnak, pedig a legtöbb esetben erre nincs szükség. Sőt, a túl merev, csúszós kesztyű sokszor inkább ügyetlenebbé teszi a mozdulatokat.
Ami tényleg számít, az a tiszta kéz. A bőrünk természetes olajai, a por, a krémmaradványok vagy akár egy gyorsan bekapott sütemény nyomai szépen átkerülhetnek a lapokra. Ettől a papír foltosodhat, zsírosodhat, és idővel sérülékenyebb lehet.
Ez a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy olvasás vagy pakolás előtt érdemes kezet mosni, és nem a könyv fölött enni a vajas kiflit. Tudom, fájdalmas mondat, de igaz.
A gerinc nem dísz, hanem teherhordó szerkezet
A legtöbb könyvkárosodás nem látványos drámával kezdődik, hanem apró, ismétlődő rossz mozdulatokkal. Túl szélesre feszített puhakötés, gerincénél kiemelt nehéz album, fejjel lefelé visszahajtott regény, vagy az a klasszikus mozdulat, amikor valaki a felső polcról egy könyvet csak a gerinc tetejénél húz ki.
A könyvek gerince érzékeny pont. Ha hosszú távon meg akarjuk őrizni őket, érdemes úgy nyitni és kézben tartani őket, hogy a kötés ne kapjon felesleges feszítést. A keményfedeles köteteknél különösen fontos, hogy ne csak a borítók tartsák a súlyt, hanem maga a könyv is alá legyen támasztva. Nagyobb, nehezebb könyveket érdemes asztalon olvasni vagy legalább ölben, megtámasztva használni.
A nappali könyvespolcában tehát nemcsak a szépség, hanem a biomechanika is dolgozik, még ha ezt ritkán mondjuk ki ilyen ünnepélyesen.
A por nemcsak esztétikai probléma
A por a könyvek tetején sokáig ártalmatlannak tűnik, pedig valójában lassan koptat, beül a lapélek közé, és még a kártevőknek is kedvezhet. Egy ritkán takarított, zárt, rosszul szellőző polcban a por, a nedvesség és a ritka mozgatás együtt sokkal többet árt, mint hinnénk.
Érdemes időnként nemcsak a polcot, hanem magukat a könyveket is portalanítani. Ehhez a legjobb valamilyen puha ecset, finom sörtéjű portalanító vagy tiszta, száraz kendő. Főleg a felső lapélek hajlamosak porfogóként viselkedni.
Ez nem az a fajta házimunka, amit bárki szenvedélyből csinálna, de nagyon sokat számít. A könyv is szebben öregszik, ha nem egy porbundában kénytelen eltölteni az életét.
A kártevők és a penész nem csak a régi könyvtárak problémái
Sokan azt hiszik, hogy moly, papírrágó rovar vagy penész csak múzeumi ritkaságokat fenyeget. Sajnos nem. Egy rosszul szellőző lakásrész, egy dohos fal, egy nedves sarok vagy egy elhanyagolt tárolódoboz otthoni környezetben is elég ahhoz, hogy baj legyen.
Éppen ezért érdemes időnként átnézni a könyveket. Vannak-e apró lyukak, furcsa elszíneződések, dohos szag, szokatlan hullámosodás vagy porladó részek? Minél előbb vesszük észre a problémát, annál könnyebb megelőzni, hogy egy egész polc bánja.
A könyveknek kifejezetten rosszat tesz, ha közvetlenül a földön, a falhoz préselve vagy nedves helyiségben tároljuk őket. A tárolásnál egy kis levegő, egy kis távolság és egy kis rendszeretet csodákra képes.
Hosszú távú tárolásnál nem mindegy, mibe csomagoljuk őket
Ha ritkábban használt, értékesebb vagy örökölt könyveket szeretnénk hosszabb távra eltenni, nagyon nem mindegy, milyen dobozba vagy papírba kerülnek. A savas papírok és gyengébb minőségű csomagolóanyagok idővel maguk is gyorsíthatják a sárgulást, törékennyé válást és az anyagok károsodását.
Ezért hosszabb távra a savmentes, archiválásra készült dobozok és papírok a legjobbak. Igen, ez már egy kicsit gyűjtősebb szemlélet, de bizonyos könyveknél abszolút indokolt lehet. Különösen akkor, ha nemcsak olvasni szeretnénk őket, hanem megőrizni is a következő generációnak.
A házi javításnál sokszor a visszafogottság a legnagyobb erény
Amikor kiszakad egy lap vagy meglazul egy borító, az ember első ösztöne gyakran az, hogy gyorsan megmenti valami ragasztószalaggal. Csakhogy a hagyományos cellux a könyvek világában nagyjából olyan, mint a fehér zokni szandállal: rövid távon talán megoldásnak tűnik, hosszú távon inkább maradandó probléma.
A nem megfelelő ragasztók és szalagok elszíneződhetnek, roncsolhatják a papírt, és később még nehezebbé teszik a valódi javítást. Kisebb sérüléseknél csak archiválási célra készült, pH-semleges anyagokat érdemes használni. Komolyabb vagy értékesebb köteteknél pedig sokszor jobb döntés szakemberhez fordulni, mint hősiesen tönkrejavítani őket.
Mi a teendő, ha a könyv vizes lett?
Ez az a helyzet, amikor nincs idő filozofálni, csak cselekedni. Ha egy könyv víz éri, a legfontosabb, hogy minél hamarabb megszabadítsuk a felesleges nedvességtől. Óvatosan fel lehet itatni róla a vizet, majd állítva, jól szellőző helyen szárítani.
A lapok közé tehetünk nedvszívó papírt, amit időnként cserélni kell. Nem jó ötlet hajszárítóval forró levegőt küldeni rá, és a tűző nap sem segít. Ha már megszáradt, a hullámosodást valamennyire csökkentheti, ha óvatosan lesúlyozzuk.
A nagyon átázott, értékes könyveknél itt is igaz: amit otthon lehet, azt ésszel érdemes megtenni, de bizonyos szint fölött jobb szakemberhez fordulni.
A digitalizálás nem árulás, hanem kímélet
Sok könyvbarátban él egy kis ellenállás a digitalizálással szemben, mintha a szkennelés valami hűtlenség volna a papírhoz. Pedig bizonyos esetekben éppen ez a legjobb módja annak, hogy a tartalom megmaradjon, miközben az eredeti példányt nem kell folyton kézbe venni.
Régi családi receptek, jegyzetekkel teleírt kötetek, ritkább kiadványok vagy sérülékeny dokumentumok esetében a digitális másolat óriási segítség. Nem helyettesíti az eredeti tárgyat, de megóvhatja attól, hogy a sok lapozástól végleg elfáradjon.
A könyv akkor marad szép, ha nem csak szeretjük, hanem jól is tartjuk
A könyvek megőrzése valójában nem nagy titkokból áll, hanem figyelmes szokásokból. Jó helyre tesszük őket, nem hagyjuk a napon, nem porosodnak évekig és nem a gerincükből próbáljuk kirángatni őket a polcról. Egyszerű dolgok, de hosszú távon ezek döntenek arról, hogy egy könyv csak öregszik, vagy szépen öregszik.
És talán ez a legjobb benne. Hogy a könyvek megóvása nem valami távoli, gyűjtői luxus, hanem nagyon is otthoni műfaj. Egy kis rend, egy kis gondosság, egy kis tisztelet az anyag iránt – és a polcon maradó kötetek még sokáig nemcsak olvashatók, hanem szerethetők is lesznek.
