A szomszéd felé eső rész takarja, szépíti.

Mutatós fal épült Kovács Istvánné és férje, Kovács István kertjében. Az újrahasznosított anyagok felhasználásával épült “romfal” az ügyes férj saját keze munkája. A következőkben megtudhatjuk, hogy pontosan milyen anyagok felhasználásával, milyen lépéseket követően és mennyi idő alatt készült el.

A romfalat a férjem az én kérésemre építette. Körülbelül egy éve láttam hasonlót a Pinterest oldalán és beleszerettem.

Sokan kérdezik, hogy milyen funkciót tölt be, én csak azt tudom erre válaszolni, azonkívül, hogy a szomszéd felé eső részt takarja valamelyest, inkább a szemnek és a léleknek kedvező a látványa.

Szeretjük a kertünket, ezzel is csinosítottunk rajta. A környezetében nemcsak dísznövények vannak és lesznek, hanem mellette cseresznyefa, felette alma- és szilvafa. Arra törekedtünk, hogy mindenképp természetes maradjon a közeg.

A kertünk elég nagy, a fal egy olyan helyre került, ahol gyakorlatilag egy rossz termőfa volt, termést nem hozott, alatta pedig nem maradt meg semmi, viszont nagy helyet foglalt.

A telkünk egy kissé emelkedik, így teraszos megoldást kell alkalmazni, hogyha aránylag egyenes szintet akarunk létrehozni. Nagyon sok földet el kellett hordani a férjemnek a kert végébe ahhoz, hogy sík legyen ez a kb. 40 négyzetméteres terület, ahova került a fal.

Aztán jött az alap, ami 30 cm-es beton, arra még zsaluköveket tett a férjem bevasalva az alaphoz, ráment még szigetelés, aztán erre rakta a téglákat. A fal erősítése gyanánt ún. oszlopokat rakott be, ami közé pl. tettük a régi ajtót, Sódert hozattunk, cementet vettünk, fagyálló habarcsot, amibe a téglákat rakta a férjem, és flexibilis ragasztót, amivel végül kifugázta a tégla közötti részt.

A férjem azt mondta, nagyon fontos az, hogy a tégla ne álljon vízben, és felülről se álljon meg rajta a víz, mert télen ezáltal szétfagyhat. Erre különösen figyelt, ezért is mentek az alapra a zsalukövek, arra szigetelőanyag, és téglák tetejét is áthúzta flexibilis fagyálló ragasztóval.

A végén még nem sajnáltam rá a pénzt, és egy webáruházból hozattam Valmor kő- és téglabalzsamot, amivel átkente a férjem az egész falat, ezzel is impregnálta a felületét és a téglák színét is jobban kihozta.

Ami nekem még nehéznek tűnt, de a férjem bevállalta, a boltíves ablakok elkészítése. Azt mondta, így lesz szép, és igaza lett. Ehhez mindig hozzáteszem, ha kérdezik, hogy nem szakmája a férjemnek, de nagyon szeret dolgozni és tehetsége is van hozzá. A kettő csak együtt működik igazán. Én büszke vagyok rá, ő mindig szerény, azt hiszem neki természetes, hogy ezeket a dolgokat egy férfi meg tudja csinálni. De én tudom, hogy nem így van ez mindenkivel.

A vasablakokat is a férjem készítette el, volt itthon hozzá anyag, így azt sem kellett vennünk. A tégla beszerzése nem egyszerű, ha aránylag olcsón szeretnénk hozzájutni. Mindig böngésztem a Marketplace oldalát, és figyeltem a hirdetéseket. Már volt, amikor azt mondtam, sosem lesz téglánk, mert vagy túl messzire kellett volna menni érte, vagy nagyon drágán adták. Aztán egyszer megjelent előttem egy hirdetés, egy tőlünk kb. 30 km-re lévő faluban ingyen elvihető volt kb. 600 db tégla, így csak a fuvart kellett megoldani. Gyorsan találtam is fuvarost, és már estére el is hozták a férjemmel. A téglák között voltak fél és háromnegyed téglák is, azokkal rakta le végül a férjem a téglafal előtti részt, ezek lettek a járólapok. Nem lett elég a tégla, de akkor a megoldás már közel volt, a két telekkel feljebb lévő házat megvették, és elbontottak benne válaszfalakat. Így még 400 téglát tudtunk venni, amivel együtt már bőven elég lett, sőt, maradt is kevés, amiből jövőre grillező épül. Ezenkívül még lépegetőket is rakott le a férjem a leendő és elképzelt gyepünkre, ami közben már szépen ki is nőtt.

Körülbelül a terep előkészítésével, az anyag beszerzéssel, a fal megépítésével együtt a férjem végzett három hét alatt, ebbe bele értem az ablakok elkészítését, az ajtó rendbe tételét, a föld elhordását, a tégla felhordását, mert nálunk mindent letesznek az utcára, nem tudnak feljönni az udvarra autóval, onnan kell felhordani a dolgokat. Aztán jött még a gyepesítés, a környezet rendezése.

A kiegészítők nagy része már volt nekünk, többek között egy Singer varrógépállvány, amiből lett az asztalka. A lámpák, dísztárgyak vagy örökségből származtak vagy pedig bolhapiacon, régiségvásárban vettük őket. A székekre hirdetés útján tettem szert, egy kis faluban árulták, nem kértek sokat értük. Le kellett csiszolni, festeni őket, és egyforma színt kaptak a Singer állványhoz hasonlóan. Az asztallapnak az állványon olyannak kellett lenni, ami vízálló, ezért keményfa lapra mozaikcsempéket ragasztott a férjem fagyálló ragasztóval. Szerettem volna, ha színes lesz a felülete, ezért is nem maradt csak a keményfa.

Összességében, ha az anyagköltséget nézzük, kb. 130 ezer forintba került minden a téglákkal, zsalukövekkel, sóderrel, cementtel, habarccsal, fuvardíjjal stb. együtt.

Két hónappal ezelőtt még nem hittem, hogy valaha lesz egy ilyen varázslatos kertrészünk, de a férjem valóra váltotta az álmomat, előtte nincs lehetetlen. Tűzoltó volt.