Télen sok lakásban előkerül a párásító, gyakran azzal az elvárással, hogy majd „jobb levegőt csinál”, enyhíti a szárazságot, sőt még a fűtés hatékonyságát is javítja. A tapasztalat azonban sokszor ellentmondásos: van, akinél beválik, másnál penészfoltok és dohos szag jelenik meg. A párásító ugyanis nem jó vagy rossz eszköz önmagában. Az számít, mikor, hol és mennyit használunk belőle.

Mi történik a levegővel fűtési szezonban?

A fűtés hatására a beltéri levegő páratartalma könnyen 30 százalék alá csökken, egyes lakásokban akár 20–25 százalékig is visszaeshet. Ilyenkor gyakori a kaparó torok, a száraz bőr, az irritált szem, és sokan azt érzik, hogy hiába meleg a lakás, mégis fáznak.

Ez nem véletlen. Száraz levegőben a test gyorsabban veszít hőt, mert fokozódik a párolgás a bőr felszínén. Emiatt ugyanaz a hőmérséklet hűvösebbnek tűnik.

Mit tud ilyenkor segíteni egy párásító?

Megfelelő használat mellett a párásító képes visszaemelni a páratartalmat egy komfortos tartományba, ami lakótérben általában 40–50 százalék közé esik. Ilyenkor a levegő „lágyabbnak” érződik, javulhat a közérzet, és sokan kevesebb fűtést is elegendőnek éreznek.

Például egy kisgyerekes családban vagy sokat fűtött hálószobában valóban érezhető különbséget hozhat, ha a páratartalom nem esik túl alacsonyra.

Amikor a párásítás már többet árt, mint használ

A probléma akkor kezdődik, amikor a párásítás kontroll nélkül történik. 50–55 százalék felett már jelentősen nő a penészesedés kockázata, különösen hűvösebb falfelületek közelében. A tartósan magas páratartalom ideális környezetet teremt a penészgombák és poratkák számára.

Sok lakásban a falak belső felülete, az ablak környéke vagy a bútor mögötti rész eleve hűvösebb. Ha itt túl sok pára van a levegőben, az kicsapódik, és megjelennek az első penészfoltok – gyakran teljesen váratlan helyeken.

Miért nem elég „érzésre” használni?

Sokan ösztönösen kapcsolják be a párásítót, amikor száraznak érzik a levegőt. A gond az, hogy az emberi érzékelés ezen a téren meglehetősen pontatlan.

A levegő lehet már túl párás is anélkül, hogy azt észrevennénk, különösen éjszaka vagy hűvösebb helyiségekben. Ilyenkor a párásító észrevétlenül rontja a lakás mikroklímáját.

Mikor válik valóban hasznos eszközzé?

A párásító akkor működik jól, ha a lakás adottságaihoz és a napi használathoz igazodik, nem pedig folyamatosan, minden helyiségben egyszerre üzemel. Nem csodaszer, hanem finomhangoló eszköz egy érzékeny rendszerben.