Ha úgy érzed, hogy a házszínek magyar verziója a “barna, bézs, esetleg mályva” triumvirátusában ki is merült, akkor Burano látványa garantáltan úgy hat majd rád, mint egy dupla espresso egy álmos reggelen. Ez az aprócska sziget Velencétől északra úgy néz ki, mintha egy doboz színes ceruza öngyilkosságot követett volna el egy építészkatalóguson. De vajon miért lett ilyen tarka ez a kis halászfalu?
Egy kis szín a köd ellen – halászok a festőhengernél
A legnépszerűbb – és legszórakoztatóbb – magyarázat szerint Burano halászai egyszerűen csak szerették volna hazatalálni egy hosszú, borongós, ködös nap után. Mivel a lagúnát gyakran sűrű köd borítja, a rikító színek segítettek abban, hogy a fáradt halászok ne a szomszéd konyhájában kössenek ki. Egy kék ház, egy narancssárga, egy pink… így könnyű volt megkülönböztetni, melyik ablak mögött várja őket a vacsora – vagy a fejmosás, ha késtek.
Nem spontán káosz – ez itt a szabályozott színőrület
Ami elsőre bohémságnak tűnik, az valójában szigorúan szabályozott rendszer része. Burano lakói nem festhetik csak úgy újra a házukat egy hirtelen jött pasztell-lila ihlettől vezérelve. A színválasztást hivatalosan kell kérvényezni a helyi hatóságoktól, akik megmondják, melyik árnyalatot használhatják. Egyfajta hivatalos “színtérkép” alapján döntenek, így minden ház harmonikusan illeszkedik a szomszédosakhoz – még ha első ránézésre úgy is néz ki, mint egy óvodások által megtervezett karnevál.
Praktikus szivárvány – nem csak dekoráció
Bár ma már a színes házak főként turistacsalogató látványosságok, korábban nagyon is praktikus szerepük volt. A színek segítettek elválasztani az egyes családok birtokait, a vízről nézve pedig jól beazonosítható volt, hol húzódik egy-egy porta határa. És persze ott volt az a mellékes előny is, hogy ha a család feje túl sok grappát ivott, akkor is biztosan hazatalált.
Burano ma – a szelfizés Mekkája
Ma Burano legnagyobb vonzereje épp ebben a tarka káoszban rejlik. A kis utcák, a csipkekészítők boltjai és az ablakokban virító muskátlik mellett a színes falak minden sarkon tökéletes szelfihátteret kínálnak. Az otthonosság érzése itt nem a visszafogott eleganciából fakad, hanem abból, hogy úgy érzed, mintha egy vidám mesevárosba csöppentél volna.
Egy kis buranói bátorság a hazai homlokzatra?
Nem kell feltétlenül citromsárgára festeni a homlokzatot (bár ki vagyok én, hogy megakadályozzam?), de Burano példája azt mutatja: egy kis bátorság a színek terén feldobhatja nemcsak a házunkat, hanem a hangulatunkat is. Színek, amik életre keltik a környezetet – és akár minket is egy hosszú nap után.
