Minden szobanövénynek megvan a maga igénye, de az is legalább ilyen fontos, hogy milyen a gazdi. Van, aki permetez, porol, tápoz, méricskél, és a levél színéből diagnosztizál. És van, aki szerint “ha kibírta a boltban, kibírja itt is”. Lássuk, te melyik típusba tartozol!
A helikoptergazdi
Minden reggel ellenőrzi a földet, a leveleket, a hajtásokat. Szerinte a páratartalom mérése alap, és a permetezőflakon az elsőszámú eszköz. Rendszeresen átrendezi a virágokat, hogy mind kapjanak elég fényt, sőt, zene is szól nekik. Ha megjelenik egy sárga levél, azonnal kutatásba kezd, majd ültet, átnevel, visszavág. Nála a növény nem pusztulhat el, csak még nem jött rá a miértre.
Az elengedéspárti
“Újra kihajt, ha akar” – mondja, miközben a filodendron már a harmadik hónapja csupasz szár. Nála a locsolás intuitív műfaj: ha nedvesnek érzi, nem locsol. Ha eszébe jut, akkor sem biztos. Tápozni csak akkor tápoz, ha a kezébe akad valami maradék tasak. De nem aggódik. Ha egy növény kibírja nála, az tényleg megérdemli, hogy ott legyen.
A halogató gondviselő
Tudja, mit kéne csinálnia, de már napok óta nem jut odáig. Megvette a tápot, van új kaspó is, mégsem ültette át a fikuszt. Időközönként megrohamozza a bűntudat, olyankor mindent egyszerre csinál, aztán megint hetekre eltűnik a lelkesedés. Nála a növények egyfajta idővonalon mozognak: vagy felélednek, vagy nem. De hát ott a szándék, nem?
A zen-mester
Hagyja élni a növényt. Nem babrál vele feleslegesen, de nem is hanyagolja el. Figyeli, mit jelez, és akkor lép, ha szükség van rá. Nem akarja másolni az internetet, nem díszszemlére neveli a zöldeket. Szerinte a növény és ember közt kialakul egyfajta egyensúly. És ha néha meghal egy levél? Az is a természet része.
Nincs “helyes” stílus, csak olyan, ami hozzád és a növényhez is passzol. Ha megtalálod a közös hangot, nemcsak szépek lesznek a zöldjeid, hanem igazi társakká válnak a lakásodban.
