Karácsony előtt minden lakásban van egy pont, ahol a valóság és a téli logisztika összeütközik: a radiátor teteje. Legyen nagy, legyen kicsi, legyen modern vagy retró – decemberben a radiátor nem fűtőtest. Hanem szárítóközpont. Ruhaparkoló. Textilhullámvasút. És ami itt történik, az minden évben ugyanaz. Egy feszült, mozgalmas, vicces túlélőverseny, amit hívhatnánk így is: „Ki tud több cuccot a radiátorra pakolni anélkül, hogy bármi leessen?”
A radiátor téli metamorfózisa
Az év többi részében szinte nem is vesszük észre, hogy ott van. Aztán eljön a december, és hirtelen ráébredünk: „Jé! Ez meleg! És ide lehet pakolni!” Innentől nincs visszaút. A radiátor új funkciót kap.
A karácsonyi ruhadömping forrásai
A radiátorra kerül:
- a frissen mosott karácsonyi pulcsi,
- a nedves kabát,
- a „csak egy picit lett vizes a hóban” nadrág,
- a konyharuha,
- a még nedves kesztyűk teljes családfája,
- és természetesen: a szárítón már nem férő textil-hadosztály.
A radiátor pedig csendben tűri a terhelést.
A pakolási stratégia – minden családtagnak saját stílusa van
Az egyik családtag finoman ráteríti a ruhát. A másik ráborítja. A harmadik odalöki. A negyedik pedig művészi igénnyel próbálja tökéletes egyensúlyba hozni az egészet. Ez a stíluskavalkád vezet a radiátorra pakolt textilspirálhoz, amit senki sem ért, de mindenki használ.
A radiátor mint társasjáték: „Ki nyúl hozzá utoljára?”
A radiátoros szárításhoz tartozik egy íratlan szabály: aki utoljára pakolt rá valamit, az felel a teljes struktúráért. Ha valami leesik, az az ő hibája. Ha túlcsúszik, az is. Ha a kutya elvisz egy kesztyűt, az is. Ez a szabály persze teljesen igazságtalan, de családi hagyomány.
A radiátor és a vízgőz közös ünnepi projektje
Amikor a radiátor teljes kapacitással átveszi a téli ruhadömpinget, általában két dolog történik:
- A lakás páratartalma hirtelen a trópusokat idézi.
- A radiátor légárama elsodor egy kesztyűt, amit később valaki titokzatosan megtalál a kanapé alatt.
A ruhák pedig lassan, fokozatosan száradnak – vagy túlszáradnak, esetleg némi csőmintát kapnak.
A radiátor lelke: csendben tűr és dolgozik
Ha a radiátor beszélni tudna, valószínűleg ezt mondaná: „Én nem erre lettem tervezve, emberek. De ha ez titeket boldoggá tesz… jó. Csak legalább néha poroljátok le a tetejét.” És valóban. A radiátor minden decemberben a karácsony csendes hőse.
A végén pedig mindig mindenki elégedett
A ruhák megszáradnak. A kesztyűk melegek lesznek. A radiátor tovább fűt.
És amikor eljön az ünnep, senki sem emlékszik arra, hogy két nappal korábban még egy textilcunami borult rá. Mert karácsonykor a radiátor végre visszakapja eredeti funkcióját. Legalább januárig.
