A csillagszórózás a karácsony egyik legszebb pillanata… elméletben. A valóság azonban sokszor egészen más képet mutat. Mert amint előkerül a gyufa, kezdődik a rituális küzdelem, amelynek során kiderül, hogy a csillagszórót sosem ott fogod, ahol kell, a gyufaszál túl rövid, a kezed túl hosszú, és az univerzum egyáltalán nem akarja, hogy ez sikerüljön. De mégis: miért van az, hogy a gyufaszál szinte azonnal leég, miközben a csillagszóró még csak el sem gondolkodik a gyulladáson?
A gyufa és a csillagszóró titkos rivalizálása
A gyufa és a csillagszóró között mély, ősi versengés zajlik. A gyufa úgy gondolja, hogy ő a fény királya, a csillagszóró pedig túl sok rivaldafényt kap az év utolsó napján. Ezért a gyufa így dönt: „Ha én égek, akkor bizony gyorsan égek. Te pedig nem gyulladsz meg olyan könnyen.”
És valóban: a gyufa villámgyorsan lobban, majd ugyanilyen gyorsan hal el. A csillagszóró pedig csak áll, higgadtan, és közben olyan arcot vág, mintha azt mondaná: „Nem elég meggyőző a próbálkozásod.”
Az emberi tényező: a távolság tragikus félreértése
Az is gyakori jelenség, hogy a csillagszóróval a kezedben reflexből hátrébb húzódsz, amikor a gyufa fellobban. Ez teljesen természetes — és teljesen hatástalan. A csillagszóró olyan, mint egy kiskutya, aki csak akkor jön oda hozzád, ha pont jó távolságban állsz tőle. Ha túl messze mész, megsértődik. Ha túl közel tartod, a gyufa bánja.
Ezért alakul ki a karácsonyi tánc:
- közelítesz,
- távolodsz,
- a gyufa leég,
- a csillagszóró pedig csillogásmentesen néz rád.
A csillagszóró lelki világa
A csillagszórók nem kapkodnak. Ők az ünnep rezignált művészei. Ha meggyulladnak, szépek. De mielőtt erre sor kerülne, szeretnek megváratni. Kicsit olyanok, mint a macskák: „Most? Most gyulladjak meg? Hm… nem. Talán később. Majd ha jobban kéred.”
A gyerekek sürgető tekintete
A csillagszóró meggyújtásakor mindig van legalább egy gyerek, aki ott áll melletted és türelmetlenül mondogatja: „De mikor gyullad már meg???” A nyomás óriási. A gyufa remeg. A csillagszóró pedig még mindig csöndben.
A pillanat, amikor végre sikerül
Aztán egyszer csak — teljesen kiszámíthatatlanul — meggyullad. A szikrák szétrobbanva táncolnak, a fény csillog, és a gyerekek ujjongva hadonásznak vele a levegőben. Te pedig ott állsz, egyik kezedben egy félig megpörkölődött gyufaszál maradéka, másik kezedben a megkönnyebbülés. És hirtelen minden frusztráció eltűnik.
A csillagszóró igazsága
Lehet, hogy nehéz meggyújtani, lehet, hogy makacs, lehet, hogy minden évben öt gyufaszálad bánja — de amikor végre szikrázik, az ünnep hirtelen teljessé válik.
Mert a csillagszóró ilyen: Először próbára tesz. Aztán megjutalmaz.
