Egy társasházi folyosó különös átmeneti terület. Nem a lakásunk része, mégis közvetlenül az ajtónk előtt van, ezért könnyű úgy érezni, hogy azt a fél négyzetmétert tulajdonképpen mi használhatjuk. Először csak egy lábtörlő kerül ki. Aztán két pár cipő, egy kisebb szekrény, a gyerek biciklije, télen a szánkó, tavasszal néhány virágcserép, végül pedig már úgy néz ki a folyosó, mintha a lakás előszobája lassan kiköltözött volna a közös térbe.
Csakhogy a társasházi folyosó, lépcsőház és más közlekedő jellemzően közös tulajdon vagy közös használatú terület. Ráadásul gyakran menekülési útvonal is. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán kényelmi vagy esztétikai kérdés, mit teszünk oda.
Az ajtó előtti négyzetméter nem automatikusan a miénk
Az, hogy egy folyosószakaszt szinte kizárólag mi használunk, nem jelenti azt, hogy az a külön tulajdonunkhoz tartozik. A pontos tulajdoni viszonyokat az alapító okiratból lehet megállapítani, de a klasszikus lépcsőház, közlekedő és folyosó rendszerint a társasház közös részének számít.
A közös tulajdont valamennyi tulajdonostárs használhatja, de úgy, hogy ezzel ne sértse a többiek jogait és jogos érdekeit. Egy nagy cipősszekrény például nemcsak helyet foglal, hanem beszűkítheti a közlekedést is.
A tűzvédelmi szempont fontosabb, mint hogy jól mutat-e
A közlekedők egyik legfontosabb szerepe az, hogy veszélyhelyzetben gyorsan és biztonságosan ki lehessen jutni az épületből. Tűz, füst vagy áramszünet esetén teljesen másként használjuk a folyosót, mint egy átlagos keddi délutánon.
Egy szűk közlekedőben elhelyezett bútor, bicikli vagy babakocsi ilyenkor akadályt jelenthet. Füstben romlanak a látási viszonyok, pánikhelyzetben pedig néhány centiméter is számíthat. Emellett bizonyos tárgyak éghető anyagot is jelentenek a menekülési útvonalon. Ezért nem elég azt mondani, hogy „mellettem még simán elfér két ember”.
A babakocsi különösen kényes ügy
Kisgyerekes családban nagyon csábító a babakocsit a földszinti folyosón vagy lépcsőfordulóban hagyni. Egy nehéz babakocsit naponta többször felcipelni valóban komoly kellemetlenség lehet. Ettől azonban a közlekedési és tűzvédelmi követelmények nem tűnnek el. Ha a társasházban van kijelölt tároló, kerékpártároló vagy más megfelelő közös helyiség, sokkal jobb megoldás lehet azt használni. Ha nincs, érdemes a közös képviselővel és a lakóközösséggel egyeztetni, kialakítható-e biztonságos tároló.
A lábtörlő is tilos?
Nem érdemes minden apró tárgyat automatikusan azonos veszélyességűnek tekinteni. Egy vékony lábtörlő és egy 40 centiméter mély szekrény nyilván nem ugyanúgy befolyásolja a közlekedést. Ugyanakkor a társasház házirendje vagy tűzvédelmi szabályai konkrétan rendelkezhetnek arról, milyen tárgyak helyezhetők el a közös területeken. Ezért a „mindenhol lehet” és a „mindenhol tilos” állítás egyaránt túl egyszerű. Ha bizonytalanok vagyunk, a saját ház szabályait kell elővenni.
A növény szép, de a folyosó nem télikert
Virágcserepek sok lépcsőházat barátságosabbá tesznek, különösen régebbi, széles folyosós épületekben. A gond akkor kezdődik, amikor a növények beszűkítik a közlekedést, lelógnak a lépcsőre, vagy öntözéskor csúszóssá teszik a burkolatot. Nagyméretű kaspónál a súly is számíthat, különösen galériás vagy függőfolyosós épületben. Nem minden födémet és korlátot arra terveztek, hogy tucatnyi hatalmas növénytartó kerüljön rá. A dekoráció tehát lehet kellemes, de a biztonság továbbra is elsődleges.
És a bicikli?
A kerékpár tárolása városi társasházakban állandó probléma. A lakásban útban van, a pincében esetleg nincs biztonságban, ezért kézenfekvőnek tűnhet a folyosó korlátjához láncolni. Csakhogy ezzel könnyen beszűkül a közlekedő. Ráadásul tűz vagy mentés esetén a mentőknek és tűzoltóknak is ugyanazt az útvonalat kell használniuk. A hosszú távú megoldás inkább megfelelő közös kerékpártároló kialakítása lenne, nem a menekülési útvonal fokozatos átalakítása garázzsá.
Mit tehet a társasház?
A közös területek használatának részletes szabályait a társasház saját házirendjében is rendezheti. Ha rendszeresen probléma van a folyosón hagyott tárgyakkal, érdemes világos és minden lakóra egyformán alkalmazható szabályt kialakítani. Ez sokkal jobb, mint személyes konfliktussá alakítani a kérdést: „az én babakocsim zavar, a te virágládád viszont nem?” A közös képviselőnek is könnyebb egy elfogadott szabályra hivatkoznia, mint lakásonként külön alkudozni.
Mi történik, ha valaki nem hajlandó elpakolni?
Először érdemes pontosan megmondani, mi a probléma. Nem az, hogy „nem tetszik a cipősszekrény”, hanem hogy közös területet foglal, házirendet sérthet vagy akadályozhatja a közlekedést. A közös képviselő bevonása rendszerint természetes következő lépés. Tűzvédelmi kockázatnál a kérdés már nem pusztán belső társasházi ízlésvita.
A folyosó nem plusz előszoba
Egy kis lakásban minden négyzetcentiméter értékes, ezért érthető a kísértés, hogy a ritkán használt tárgyak egy része kikerüljön az ajtó elé. Csakhogy a közös közlekedő éppen azért közös, mert mindenkinek szabadon és biztonságosan kell tudnia használni. A cipősszekrény tehát lehet praktikus. Csak előbb érdemes megnézni, hogy valóban van-e helye ott, ahol szeretnénk használni.














