Van egy pont decemberben, amikor az ember ráébred: a karácsonyi zene nem háttérzaj. Hanem társadalmi jelenség, pszichológiai kísérlet és érzelmi hullámvasút egyben. És mindezt egyszerre indítja el egy csilingelő mondat: „Jingle bells, jingle bells…” A kérdés már csak az: mikortól kezd hatni ránk? A tudomány szerint hamarabb, mint hinnénk. Az emberek többsége már az első néhány taktus után érzelmileg reagál – akár örömmel, akár enyhe idegrendszeri reszketéssel.
A Jingle Bells pszichés hatása: avagy hogyan indul be az ünnepi üzemmód?
A karácsonyi dalok különleges helyet foglalnak el az agyunkban. Az úgynevezett „zenei memóriahálózat” villámgyorsan felismeri a dallamot, és azonnal kapcsolja hozzá az élményeket: a gyerekkori díszeket, a szaloncukor csomagolópapírját, vagy épp a tavalyi ideges kapkodást, amikor egyetlen ajándék sem volt becsomagolva 23-án este.
A Jingle Bells tehát nem csak egy dal – egy érzelmi gomb. A kutatások szerint már 10–15 másodpercnyi hallgatás is elég ahhoz, hogy beindítsa az agy jutalmazó vagy éppen túlélő mechanizmusait. Van, akinek ez öröm. Másoknak óvatos fejrángás. Megint másoknak azonnali futam a „következő szám” gomb felé.
És ekkor érkezik meg Mariah Carey. A pszichológusok szerint az „All I Want for Christmas Is You” nem dal. Ez egy szezonnyitó rituálé. Amikor felhangzik, két dolog történik:
- A lakosság fele eufóriába esik.
- A másik fele ösztönösen menekülőutat keres.
Az ok? Mariah Carey dala annyira ismert és annyira ismétlődő, hogy az agyunk úgy kezeli, mint egy akaratlanul aktivált emlékkaput. A refrén másodpercek alatt felismerhető, ráadásul a hangfekvés pont olyan tartományban mozog, amit az agy „fontosnak” érzékel. Magyarul: lehetetlen nem odafigyelni rá.
A túlzásba vitt karácsonyi zene veszélyei – tudományosan és humorral
A túl sok ismétlődés stresszt okozhat, mert az agy folyamatosan feldolgozási üzemmódban marad. Ilyenkor jelenik meg a jelenség, amit a kutatók „ünnepi kognitív telítődésnek” neveznek. Mi pedig csak így hivatkozunk rá: „Ha még egyszer meghallom, hogy ‘Last Christmas’, esküszöm, idén Valentin-napig nem engedem be a rádiót.”
A hosszú ideig, ismétlésben hallgatott karácsonyi zene:
- csökkentheti a koncentrációt,
- növelheti a stresszt, és
- felerősítheti a „még van ezer dolgom” érzést.
Ugyanakkor – és ez nagyon fontos – mérsékelt mennyiségben boldogsághormonokat szabadít fel, és növeli a nosztalgiát. Azaz a karácsonyi zene orvosság is lehet, csak az adagolást kell eltalálni.
Túlélési útmutató a karácsonyi zenéhez
A tudomány szerint a kulcs a váltogatás: ne engedjük, hogy akár a Jingle Bells, akár Mariah Carey, akár bármely más ünnepi klasszikus monopolhelyzetbe kerüljön.
A legjobb stratégia:
- hallgass karácsonyi zenét napi 20–40 percben,
- tarts közben szünetet, és
- lehetőleg váltogasd a stílusokat: jazzes karácsony, klasszikus karácsony, folk karácsony, vagy a „csak instrumentális, mert már minden szöveg a fejemben maradt” verzió.
Miért működik ez?
Az agy szereti az újdonságot. Ha nem ugyanaz szól ötvenszer egymás után, akkor a karácsonyi zene pont azt teszi, amire való: hangulatot teremt. A Jingle Bells pedig – ha mértékkel adagolod – igenis lehet kedves, vidám és ünnepi.
Csak hagyd, hogy néha pihenjen az agyad. Mielőtt még Mariah Carey december 1-jén beköltözik a hallóidegeidbe, és csak január közepén költözik ki.
