A mesék világából érkezett cserépkályha története

Kisfiúként elképzelte, most pedig megépítette.

Az ősz és vele együtt a hűvösebb idő beköszöntével sokan vágynak saját cserépkályhára. Nem volt ez másképp Kálmán Gábor esetében sem, aki megépítette saját mesebeli kályháját, melynek történetét így meséli el:

Egy igazi cserépkályha a mesék csodaszép világából! Ahogyan azt én kisfiúként elképzeltem. Néhány héttel ezelőtt, (ahogy az ősszel együtt első hűvösebb nap megérkezett) végre rászántam magam, hogy hozzákezdjek az egész nyáron halogatott cserépkályha megépítéséhez. Amivel majd télen a műhelyemet tudom fűteni. Amint a garázsban egy kisszéken ülve válogattam hozzá a kályhacsempéket, eszembe jutott az első cserépkályha, amit gyermekként láttam a nagyszüleim tanyáján. Büszkén meséltek róla amikor megvették, hogy milyen szép és hogy milyen jó lesz majd télen mellette melegedni. A tél beköszöntével végre élőben is megláthattam. Számomra hatalmas csalódás volt a látvány. Az addigra a fejemben megalkotott kép egyáltalán nem hasonlított rá. Amit valószínűleg a mesekönyvekben látott kályhákból “építettem”. … Ránéztem a kezemben lévő ugyanolyan “ronda sárgásbarna” csempére, és arra gondoltam, hogy miért ne építhetném meg azt az igazi cserépkályhát, amit kisfiúként megálmodtam. … A nagyszüleim már nem láthatják, ezért gondoltam megmutatom nektek , hogy milyen is egy “Igazi cserépkályha”, ahogy azt egy kis srác valamikor elképzelte. (A teljes szöveg ide kattintva olvasható.)

A kályha megépítéséhez elsősorban a fejemben lévő kép papírra vetésére volt szükség. Amikor ez a (többször is átfirkált) rajz elkészült, akkor összeválogattam hozzá az anyagokat.

Volt itthon egy régi kidobott hordozható cserépkályha. Ennek a lábaira épült, valamint a tetején látható öntöttvas fedlap is ezé a kályháé volt. Szükség volt az oldalához 120 db válogatott régi hódfarkú cserépre (amik hosszában félbe lettek vágva), kb. 150 kg kályhásagyagra, 40 db samott téglára a béleléshez, kb. 3-4 kg drótra a kapcsokhoz, 120 db natúr agyag burkolótéglára a díszekhez, 1 rostélyra és némi vasanyagra a “hidegindítóhoz”, amivel begyújtáskor ki tudom kapcsolni a füstjáratokat.

Mivel ezt állandó használatra készítettem, ezért az építésnél nagyon figyeltem a kályhaépítésnél használatos szabályok betartására. Két dolog volt, ami eleinte nehezítette az építést, egyik a soronkénti kályhás dróttal való kapcsozás.

Ha még friss volt az agyag, a cserepek között nem lehetett fúrni, mert elcsúszott a cserép. Ha már az agyag szikkadt állapotában fúrtam, akkor jó volt, viszont ha a drótot 1 mm-rel hosszabbra sikerült hajtani, akkor kimozdította a cserepet a helyéről. Amit lehetett leszedni, újra rakni, majd megvárni míg újra megszikkad.

A másik nehézség a mini hódfarkú cserepek készítésénél adódott: sehogy sem akartak egyformára sikerülni. A 10-12. után végül készítettem vaslemezből egy sablont, amibe becsúsztattam a burkolótéglákat és így már teljesen egyformára tudtam gömbölyíteni a végüket.

Nagyjából 3-4 hétbe telt mire elkészült, de naponta csak 2-3 órát dolgoztam rajta, valamint szombat és vasárnap, amiket szintén ezzel töltöttem.

A költségeket tekintve (relatív) nem volt nagy összeg, amibe került. A szétfagyott hordozható cserépkályha 5.000 Ft volt, a cserép és az agyag kb. 5-6000 Ft, a samott 12.000 Ft. Az ajtókat (az eredeti régiek nem tetszettek) vettem hozzá 20.000 Ft-ért. A dísztéglák 4000 Ft-ba, a drót, a rostély vasanyaga kb. 5000 Ft.

Ezt az igazi cserépkályhát eredetileg a műhelyem fűtésére szántam, de most, hogy elkészült, nagyon megszerettem és sajnálom bevinni, hogy egész télen a porban tüzeljek vele, így egyenlőre még nincs meg a végleges helye.