Dekoratív újrahasznosítás.

Akarva, akaratlanul számos reklámújság, szórólap érkezik a postaládákba – még mindig. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy mihez lehetne kezdeni velük, hogyan lehetne őket hasznosítani? Vanko Erzsébet a papírfonást választotta néhány évvel ezelőtt, melynek eredményeképp nemrég egy meseszép ernyő került ki kezei közül. A következőkben nem csupán ötleteket meríthetünk Erzsébettől papírfonásra, hanem azt is megtudhatjuk, hogyan készült a dekoratív ernyő.

Vanko Erzsébet, 58 éves óvónő vagyok, Szlovákiában lakom, Fülekkovácsiban és a füleki Štúr utcai óvodában dolgozom óvónőként. 10 évesen már hímeztem, horgoltam, kötöttem és érdekelt minden, ami kézzel készül.

5 évvel ezelőtt kezdtem barátkozni a papírfonással, szerettem volna valami számomra ismeretlen kézimunkát elsajátítani. Rengeteg a körülöttünk felhalmozódott hulladék, nagyon jó alkalom az újrahasznosításra. Én ugyanis általában szórólapokat használok fonásra.

Nagyon nehezen indultam el, de feladni mindig könnyebb, mint kitartani. Én kitartottam. Az első évben “megszülettek az első tárolóim, kosárkáim. Csámpásak, formátlanok, csúnyácskák voltak, de nagyon örültem nekik, máig is használom őket.

Rengeteg gyakorlás után egyre jobban megszerettem a fonást és minden egyes darab szebbre sikerült. Mivel a fantáziám határtalan, talán van szépérzékem is, így próbálkoztam dekorációval.

Megszerették az emberek, és egyre többen érdeklődtek a munkáim iránt, aztán jöttek a gyerekzsúrok ajándékai.

Az ernyő nem saját ötlet, rengeteg inspiráció található a Pinteresten, amikhez én általában hozzáteszek, vagy elveszek belőlük valamit, így válnak Erzsóssá az alkotásaim. Mint minden papírból készült termékhez, elsősorban pálcákra, formára, ragasztóra, ollóra és természetesen a két kezemre volt szükségem.

Az alapja egy hungarocell kúp, aminek a tetejére tettem egy pici fa alapú díszt.

Így néz ki, mikor befontam.

Aztán lekentem faragasztó és víz keverékével, mikor megszáradt, levettem a formáról, megfordítottam és elkészült az ernyő alja. A fogantyú 1-2 pálcájába drótot húztam, hogy hajlíthatóvá váljon. Szintén leragasztóztam minden oldaláról.

Száradás után az ernyő közepébe ragasztottam ragasztó pisztollyal, és a belsejét telenyomkodtam gyűrött papírral, teljesen a tetejéig. Amikor mindez megvan, jöhet a dekoráció, amin igazán nagyon sok múlik, emeli az összhatást. Ez sajnos nem mindenkinek sikerül, bár nem is mindenkinek egyforma az ízlése.

Sok múlik az elhelyezésen is. Egyenesen, döntve szeretem elhelyezni a virágokat, dúsan, gazdagon díszítek, többféle levelet, ágat felhasználva. Sose tanultam virágkötészetet, mindennek megvan a helye, csak meg kell keresni – szoktam mondani.

Amire én mindig különösképp odafigyelek, az a fonás egyenletessége, hogy az arányok, méretek megfelelőek legyenek, pl. legyen megfelelő méretű az ernyő szára az ernyő méretéhez képest, és természetesen a színek használatára is nagy hangsúlyt fektetek. Szeretem, ha esztétikus a végtermék színben és formában.

A papírfonás nagyon időigényes kézimunka, mert az alapanyagot mi magunk készítjük. A papírt fel kell vágni, fel kell tekerni, festeni, áztatni kell. Nagyon fontos, hogy jó minőségű pálcát készítsünk, mert ez határozza meg a fonás szépségét. Mivel én túl igényes vagyok magammal szemben, mindig törekszem arra, hogy amit kiadok a kezem alól, az elsősorban nekem tetsszen, hisz az engem, az én tehetségem, adottságom minősíti. Nálam az első ernyő kb. egy heti szabadidőmet vette igénybe munka, család, udvar, kert, állatok mellett.

Végezetül még fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem vagyok egy technikai zseni. Munkám során is utalok arra, hogy nem biztos hogy jó óvodás gyerekeknek a telefont, tabletet a kezébe adni! Tanuljuk meg használni a kezeinket, csodákat alkothatunk velük! Ápoljuk a hagyományainkat, vigyük tovább a lángot!

Már kétszer készítettem tablót búcsúzó óvodásaimnak, magam terveztem, magam kiviteleztem mindkettőt.

Amit még megemlítenék, az az, hogy nem szeretem a sorozatgyártást. Nálam sosem készül két egyforma darab. Az nem visz előbbre. Imádom a kihívásokat, legbüszkébb a manóimra vagyok.