A londoni könyvkötő, aki megforgatta a Földet (szinte szó szerint).

Ha valaha is bosszankodtál a porszívó zaja miatt, jusson eszedbe: egy londoni műhelyben, közel kétszáz éve, egy szerény férfi épp azon dolgozott, hogy ez a zaj egyáltalán megszülethessen. Mert amíg Michael Faraday meg nem forgatta azt a bizonyos rézkorongot, addig az emberiség legfeljebb gyertyafénynél moroghatott a sötétben.

Van az a pillanat, amikor a történelem szó szerint szikrát vet. 1831. október 28-án Michael Faraday, az önképzett londoni kémikus és fizikus bemutatta az első elektromos generátort – vagyis a dinamót. Nem volt más, csak egy mágnes, egy rézdrót és egy jó adag kíváncsiság, de ebből született meg az az elv, amely nélkül ma sem mosnánk, porszívóznánk, töltenénk a telefonunkat vagy sütnénk ki a rántottát.

A könyvkötőinas, aki rákapcsolt az univerzumra

Faraday nem arisztokrata laborból indult: könyvkötőinas volt, aki a kötetek lapjai között fedezte fel a tudományt. Lenyűgözte a természet láthatatlan ereje – különösen az elektromosság, amit akkoriban még kevesen értettek. A 19. század elején a tudósok próbálták megfejteni, hogyan lehet az elektromos áramot folyamatosan előállítani. Faradaynek sikerült.

Az első dinamója – egy forgó rézkorong, amelyet mágneses mezőbe helyezett – egyszerű, mégis zseniális volt. A forgó fém és a mágnes kölcsönhatásából elektromos áram keletkezett. Ennyi kellett ahhoz, hogy az emberiség először saját maga termeljen áramot. Faraday nemcsak egy eszközt talált fel, hanem megteremtette a modern energia korszakát.

A csoda, aminek nem látszott azonnal a haszna

Faraday kísérletei akkoriban inkább tudományos játéknak számítottak, semmint gyakorlati áttörésnek. Ki gondolta volna, hogy ez a kis rézkorong egyszer majd gyárakat, városokat és otthonokat lát el energiával? A 19. század második felében a dinamó elvét továbbfejlesztették, és elindult az elektromos ipar aranykora. Edison, Siemens és Tesla már erre az alapra építettek.

Faraday azonban szerény maradt: ő csak a természet titkait akarta megérteni. Amikor a brit parlamentben megkérdezték tőle, milyen haszna lesz a felfedezésének, állítólag ennyit felelt: „Majd adót vetnek ki rá.”

A dinamó, ami a nappalit is meghódította

Ma Faraday elve ott bújik mindenben, ami áramot termel vagy használ. A kerékpáros lámpától a mosógép motorjáig, a szélerőművekig és a kerti fűnyíróig. Minden alkalommal, amikor a dob forog, a turmixgép zúg, vagy a hajszárító életre kel, egy kicsit Faraday dinamója is újra működésbe lép.

És ha legközelebb a régi biciklid kerekére szerelt kis dinamó nyikorogva felpörög az esti hazatekeréskor, jusson eszedbe: 1831-ben egy londoni laborban ugyanez a varázslat történt meg először. Csak ott még nem a reflektor gyulladt ki, hanem maga a történelem.

Faraday öröksége ma is áram alatt tartja a világot – és talán azt is bizonyítja, hogy néha egy kis forgás elég ahhoz, hogy fényt gyújtsunk.