Avagy: hogyan lesz egy apró lyukból villanyszerelői rémálom.
Mindenki, aki valaha is vett a kezébe fúrót, ismeri azt a hideg, gyomorba markoló érzést, amikor a falból nem por, hanem szikra jön. Eleinte csak egy képkeretet akartál feltenni, de valahogy az elektromos hálózat is érintve lett. A falfúrás hősi pillanata egy szempillantás alatt változik bűnügyi helyszínné – és ilyenkor már hiába keresed a „visszavonás” gombot.
A hős barkácsoló és a láthatatlan ellenség
A lakásfelújítás egyik legnagyobb csapdája, hogy a falak titkolóznak. Nem írják ki magukra, hol futnak a vezetékek, csövek, kábelek. A legtöbben bíznak az ösztönükben, esetleg abban, hogy „itt biztos nem megy semmi” – és pontosan ott szokott menni minden.
A régi lakásokban ez különösen veszélyes: sok helyen még a szabványok előtti időkben készült a hálózat, így a vezetékek logikája inkább művészet, mint tudomány. Előfordul, hogy vízszintesen fut, de néha átlósan, néha a plafonból kanyarodik lefelé, mintha valaki egy hirtelen ötlettől vezérelve tette volna oda. Szóval, ha a fúró furcsán „könnyen megy” – az nem mindig jó jel.
A fúró, ami túl sokat tudott
Amikor a fúró véletlenül eltalál egy elektromos vezetéket, az első reakció általában a rémület, a második a sötétség. Egy jól sikerült „bekapcsolás” után a lakás egy pillanat alatt áramtalanul maradhat. A szerencsésebbeknél csak leveri a biztosítékot, a kevésbé szerencséseknek a vezeték is megég, a fal pedig újrafestésért kiált. És akkor még nem beszéltünk arról, amikor a vízcsövet találja el az ember – az a kategória már a „vizes falfestés” műfajába tartozik.
Hogyan lehet elkerülni a bajt?
A legjobb megoldás természetesen az, ha még a fúrás előtt megnézed, mi van a falban. Ma már kaphatók egyszerű, olcsó vezetékkereső műszerek, amik jeleznek, ha a közelben fém, áram vagy vízvezeték van. Nem bonyolult eszközök, de annál több ideges éjszakát spórolnak meg.
Emellett érdemes ismerni a szabványos vezetékvezetési elveket: a konnektorok és kapcsolók függőleges és vízszintes vonalban kapcsolódnak egymáshoz, tehát ne pont felettük vagy mellettük fúrj. És ha gyanús a hely, inkább kérdezz meg egy villanyszerelőt – még mindig olcsóbb, mint egy falbontás.
A humor mögött a tanulság
A barkácsolás öröme addig tart, amíg az ember nem lesz része az áramkörnek. Az otthoni falfúrás nem ellenség, de tiszteletet kíván. Egy kis elővigyázatossággal, némi technológiával és egy csepp alázattal a falak iránt, elkerülhető, hogy a képkeret helyett a biztosítéktábla legyen a projekt főszereplője.
És ha legközelebb fúrót veszel kézbe, jusson eszedbe: minden falnak van titka. Csak rajtad múlik, hogy megtartja-e.
