Karácsonykor minden családban van egy pillanat, amelyet senki sem tervez be, mégis bekövetkezik: az ünnepi étel lefolyása. Lehet az szósz, mártás, töltelék, leves vagy egy gyanús mozgású bejgliszelet — ha esélye van rá, hogy a gravitáció győzzön, akkor a karácsonyi ebéd alatt biztosan meg is teszi. Ez nem véletlen. Ez törvény. És aki nem hiszi, az még soha nem látott lassan elinduló húslét, amely önálló életet élve megindul a terítő közepe felől a kanális irányába.
A szószok természetrajza
A karácsonyi mártások valamiért sokkal önállóbbak, mint az év többi napján. Mintha ünnepi szabadságot kaptak volna. A tálba öntöd, szépen beállítod, majd hirtelen: megmozdul. A levesestál rezzen egyet. A tál falán megindul egy apró sugár. A család pedig összenéz: „Ez most el fog indulni, ugye?” Igen. El fog.
A töltelék, amely nem marad a helyén
A töltött káposztának például hiába mondod, hogy maradjon nyugton. Ő mozogni akar. Ahogy a kanál alá nyúlsz, ő felszusszan, megugrik, majd elindul oldalra. És persze mindig akkor, amikor a család legszigorúbb tagja épp nézi.
„Jól csinálod?” – hangzik el. Te pedig mosolyogva mondod: „Persze!” Közben a káposztalevél lassan lecsúszik a tál szélére.
A csendes katasztrófa: a lefolyó leves
A levesnek különös hatalma van. A tálból kiemelve úgy gurul, úgy csordogál, mint aki felfedezőútra indult. Elindul a tányér peremén. Majd a terítőn. Majd a terítő alatt. Majd az ölben. A leves nem kérdez. A leves megy.
A bejgli, amely úgy dönt: átfordul
A bejgli szeletelése maga a bátorságpróba. Ha csak egy milliméterrel rosszul döntöd meg a kést, a szelet élni kezd. Megbillen. Megfordul. Leesik.
Ezután valamelyik családtag mindig elmondja a klasszikus mondatot: „Nem baj, majd én megeszem. A szétesett mindig finomabb.” És valahogy tényleg így van.
A gyermekek és a fizika különös viszonya
A gyerekek számára minden mártás egyfajta csúszda. A rizs pattogó játékszer. A hús leve pedig: festék. A felnőttek három perc alatt kettő néma sikítást nyelnek le. A gyerekek pedig boldogan kísérleteznek tovább.
A karácsonyi gravitáció kegyetlensége
Az ünnepekkor minden folyadék gyorsabban talál utat lefelé. A terítők ilyenkor mágnesként működnek. A szépen megterített asztal pedig valóságos akadálypálya, ahol a mártások és levek úgy cikáznak, mintha céljuk lenne a textil dekorálása. A kérdés ilyenkor sosem az, hogy „lefolyik-e valami?”. Hanem az, hogy mikor.
És mégis: ettől karácsony a karácsony
Mert bár minden lefolyik, minden elmozdul, minden pici katasztrófa megtörténik, a végén mégis mindenki jól lakik, jól nevet, és elégedetten dől hátra.
A karácsonyi ebéd törvénye tehát a következő: Ami lefolyhat, az le fog folyni. De ami szeretettel készül, az úgyis elfogy — akár a terítőről kell felszedni.
