Nyáron egyszerű az élet: kiteregetünk, a nap és a szél elvégzi a munka nagy részét, mi pedig elégedetten begyűjtjük a megszáradt ruhát. Ősszel viszont megjelenik a nappali közepén a ruhaszárító, rajta két adag mosással, és hirtelen olyan lesz a lakás, mintha saját, kisméretű trópusi éghajlata lenne.
Hová kerül a ruhából eltűnő víz?
Nem tűnik el. A nedves textíliából elpárolgó víz a szoba levegőjébe kerül, és ha nincs megfelelő szellőzés vagy páramentesítés, megemelheti a páratartalmat. A nedvesebb levegő pedig hideg ablakokon, falakon és sarkokban könnyebben kicsapódhat.
Ez különösen a hűvösebb hónapokban okozhat gondot, amikor ritkábban tartjuk nyitva az ablakokat, miközben a falak és üvegfelületek hidegebbek. A problémát tehát nem maga a ruhaszárító állvány okozza, bármennyire is gyanúsan foglalja el fél nappalit.
Hogyan száríts bent okosabban?
Ha lehet, válassz jól szellőztethető helyiséget, és ne engedd, hogy a nedvesség akadálytalanul szétterjedjen az egész lakásban. Rövid, intenzív szellőztetés, működő elszívás vagy szükség esetén páramentesítő sokat segíthet; páramérővel pedig azt is látod, mi történik valójában, nem csak az ablak alapján találgatsz.
A ruhákat ne zsúfold egymásra, mert a levegőnek közöttük is mozognia kell. Minél gyorsabban száradnak, annál rövidebb ideig adagolják a nedvességet a helyiségbe.
És a radiátor?
A radiátorra pakolt nedves ruha gyors megoldásnak tűnhet, de jelentős nedvességet juttathat közvetlenül a szoba levegőjébe, miközben a fűtés hatékonyságának sem feltétlenül tesz jót. Sokkal jobb, ha a ruhák szellősen, megfelelő légmozgás mellett száradnak.
Bent teregetni tehát lehet. Csak érdemes észben tartani, hogy amikor a póló megszárad, a benne lévő víz nem költözött el a lakásból magától.
