Csináld magad!

Egy a kertbe, egy a vasútállomásra: festékes vödörből született a két diótörő

Üzenetet hordoznak.

Egyre népszerűbb ünnepi dekorációs elem a Hoffmann meséjének és Csajkovszkij balettjének főhősét ábrázoló figura. Méhes Henrietta újrahasznosított vödrökből alkotta meg sajátját. Sőt, nem is egyet, hanem mindjárt kettőt is készített. A következőkben Henriettától ismerhetjük meg a részleteket.

Az ötletet egyik kolléganőm említette tavaly ilyentájt. De mivel végeztem volna a kivitelezéssel, megígértem, hogy idén okvetlenül megcsinálom.

Utánanéztem az interneten, rengeteg útmutató, ötlet, módszer létezik hozzá (többek közt a Pinteresten). Mivel cél volt, hogy minimális költségkeretből, de mégis mutatós legyen, megpróbáltam otthon található dolgokban gondolkodni. Így hasznosan használtam fel a hulladéknak számító festékes kannákat és PVC csöveket.

Amire szükség volt

  • 4 db nagyobb festékesvödör,
  • PVC cső, melyek közül kettő 60 cm-es (kéznek) és kettő 80 cm-es (lábnak) hosszúságúra lett fűrészelve,
  • 2 nagyobb, kb. 12 cm átmérőjű (kézfej) ,2 db kb. 9 cm átmérőjű (vállak) és 3 db kb. 5 cm átmérőjű (félbe vágva ebből készültek a gombok) polisztirol golyóra.
  • 6 db arany színű girlandra (mely elfedi a kannák kapcsolódását és díszítésnek is jól megfelel)
  • 1 db nagyobb joghurtos dobozra (félbevágva ezek a lábfejek)
  • az orra ragasztott deszkából levágott darabka,
  • a haja pedig fehér öreg textil, amit anno fotelokra, ülőkre szoktak teríteni.
  • Ezen kívül már csak riasztópisztoly és festék kell,
  • illetve kis fantázia.

Így készült

Az alapra kellett csavarozni két lécet, melyeken a lábaknak szánt PVC cső rögzítve van. Hasonlóképp a lábakat is rögzíteni kellett a testhez. Ebben az esetben a vödör teteje át van fúrva, és egy léccel rögzítve a másik két léc, melyek a lábakban vannak.

A kannák össze vannak csavarozva, a széleiken a biztonság kedvéért ragasztópisztollyal körbeszaladtam.  A kezeit 1-1 csavarral rögzítettem azokban a lyukakban, ahol a kanna fülei eredetileg voltak.

Eltávolítottam a címkéket, lemostam tiszta vízzel az egészet. Ezt követően 2 rétegben festettem, a száradási idő rétegenként 1-1,5 óra volt. Majd felragasztottam az elemeket. Az összeállításon kívül a kisebb munkálatok összesen 6-7 órát vettek igénybe.

Két darab készült belőlük (nem is volt több alapanyagom). Színkombináción nem változtattam, ugyanis ez tetszett a legjobban, valamint egyik az otthonom kiskertjét, másik pedig a munkahelyemet (vasútállomást egy kis településen) díszíti. Szerettem volna, ha nem csak egy üres, jól kinéző dekoráció volna a diótörő, hanem egy üzenetet is közvetítene, igy kard vagy jogar helyett egy táblát adtam a kezébe, melyen ez áll: „Its Christmas Eve. In just a few hours the clock will chime midnight – a time of magic, and of dreams. – The Nutcracker”

Az üzenet, amit ezzel szerettem volna kifejezni: Higgyünk abban, hogy még létezik a karácsony csodája! Bárcsak életre kelne egy diótörő, és leszámolna a sok rosszal ebben a világban!

Valamint ráfestettem Csajkovszkij Diótörőjéből a talán egyik legismertebb dallamnak, a Csokoládé tündér táncának az első két sornyi kottáját.

Angolul írtam, mert Felvidéken élek, és két nyelven ki sem fért volna, emellett túl hivatalos lett volna. Így egy világnyelv, az angol mellett döntöttem.

 

 

Tags : karácsony