“Nincs rendetlenség, csak kreatív káosz!” – mondjuk mentegetőzve, miközben a vendég tekintete már végigszkenneli a nappalit, a cipőhalmot az előszobában, a kissé ferdén lógó faliképet, a kanapéra dobott plédet – sőt, a kutyatálnál árválkodó játszórongyot is. De vajon mi az, amit mindenki megnéz, amikor belép a lakásunkba? Mi az, amiről állítják, hogy „nem is tűnt fel”, miközben már egy Instagram-posztban szépen megfogalmazott passzív-agresszív közleménnyé vált?

A cipők, amik mindig ott vannak

A bejárati ajtó melletti cipőhalom a vendég szemében egyfajta hangulatindikátor. Ha minden cipő szépen sorban áll, az üzenet: itt rend van, még a bakancsnak is kijelölt helye van. Ha viszont egyedül lézeng egy elárvult papucs a szőnyeg szélén, a vendég következtet: itt valaki nem ér haza időben.

A falikép, amit mindig megítélnek (csak nem mondják ki)

A nappali falán lógó kép vagy műalkotás nemcsak dekor, hanem vallomás is. Még ha nem is tetszik a vendégnek, azt mondja: “Érdekes.” Ez a kódolt forma annak, hogy: mi ez a fura absztrakt izé? De ha elismerőt mond, azt érdemes megjegyezni: valami mégis betalált.

A konyhapult, mint életstílus-barométer

Ha rend van a pulton, az énkép is szép. Ha viszont ott egy kibontott csipszes zacskó, két használt bögre és egy kézmosós flakon, akkor általában jön a mentség: “Jaj, ne is nézd, most főzök valamit!” (Nem, nem főz. Csak ott felejtette a tegnapi kávét.)

A kanapé, ami éppen most “nem szokott így kinézni”

A vendég kényszerből ide ül, mi pedig máris magyarázkodunk a pléd, a díszpárnák és a macskaszőr miatt. A kanapé elmeséli, hogy mégsem csak “ritkán nézünk Netflixet”. Meg hogy valaki itt lakik. Ami végül is megnyugtató.

A fürdőszoba, ami mindig “nincs teljesen kész”

A vendég általában nem akar fürdőszobát nézni – de éppen emiatt emlékezetes lesz. A szappan, a törülközők állapota, a WC-papír mérete: mind-mind rejtett üzenet. Ha a törölköző száraz és kemény, a vendég tudja: ezt most kifejezetten nekem tették ki. Ha viszont puha és kissé nedves: valaki most tusolt, miközben jöttem.

Egy lakás részletei beszélnek. Nem kell tökéletesnek lenniük – csak épp emberinek. Mert végül is nem az számít, mit néz meg a vendég, hanem hogy visszajönne-e.