Van az a pillanat, amikor lekapcsolod a villanyt, és hirtelen mintha minden életre kelne a szobában. Mintha a sarokban mocorogna valami, mintha színes foltok úsznának a levegőben, mintha a perifériádon valami megmozdulna. Pedig tényleg semmi sincs ott – mégis látod.
Nem veled van a baj. A szemünkkel.
A sötétben ugyanis szó szerint trükközni kezd a látásunk. A szakértők szerint ez teljesen normális: biokémiai és idegrendszeri folyamatok miatt olyan fényfelvillanásokat, alakokat és színeket érzékelhetünk, amelyek valójában nem léteznek.
Amikor a szemed kitalálja a saját filmjét
A Columbia Egyetem szemészprofesszora, Dr. Scott E. Brodie szerint tévedés azt hinnünk, hogy amit látunk, az mindig a valóság. A retina és az agy együtt egy olyan „értelmező központot” alkot, amely néha teljesen átverhető.
Ismered azt a trükköt, amikor becsukod a szemed, és finoman megnyomod az egyik szemgolyó környékét? Felvillan egy fényes, fekete szélű kör. Fény nincs, mégis látod. Ez a foszfén – mesterséges inger váltja ki, de az agy fényként értelmezi.
És ez csak egy példa. Ha becsukjuk a szemünket vagy teljes sötétbe kerülünk, a retina akkor is dolgozik: a fényérzékelő sejtek „zajban működnek”, végül pedig fényvillanásokat, színes foltokat és futó árnyakat érzékelünk. Ezek nem valós dolgok, hanem belső vizuális jelenségek, a tudomány CEV-nek (closed-eye visualizations) hívja őket.
Nem is fekete a sötét – hanem „eigengrau”
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy ha teljes sötétben vagyunk, feketeséget látunk. Valójában nem: a látórendszerünk egy sajátos szürkét produkál, amit a német fizikus Gustav Fechner nevezett el eigengraunak – „belső szürkének”. Ez az az egyenletes, tompa szürkés árnyalat, amit akkor látsz, amikor tényleg semmi fény nem jut a szemedbe. Innen már csak egy apró lépés, hogy a képzeletünk rárajzoljon valamit.
Miért kezdünk el fantommozgást érzékelni?
Amikor kevés fény jut a szembe, a látás nem a központi, éles képalkotásra épül, hanem a retinánk szélein lévő pálcikákra. Ezek sokkal érzékenyebbek, de kevésbé pontosak. Ezért érezzük úgy, mintha valami mozogna a látómező szélén. Agyunk biztonsági üzemmódba kapcsol: ahol kevés a részlet, ott inkább feltételez veszélyt, mintsem figyelmen kívül hagyja. Ez evolúciósan logikus – csak a modern lakásban kevésbé hasznos.
Mit tegyél otthon, ha félsz a sötétben?
Már tudjuk, miért látunk furcsaságokat. De hogyan lehet ezt megelőzni anélkül, hogy nappali fényben aludnánk?
Olyan fényre van szükség éjszaka, amely megnyugtat, de nem zavarja az alvást. A szakértők szerint a legjobb választások:
- Meleg, borostyánszínű vagy vörös tónusú fény
Ezek minimálisan zavarják a melatonintermelést, így kevésbé borítják fel az alvásritmust. A vöröses árnyalatok ráadásul optikailag kevésbé keltenek mozgó árnyékokat. - Alacsony fényerő, irányított fényforrás
Egy lágy, lefelé irányított kis éjjeli fény sokkal hatékonyabb, mint egy erős mennyezeti lámpa. A cél: csak annyi fényt adni, hogy ne induljon be a fantommozgás. - Mozgásérzékelős, kis teljesítményű LED
Főleg idősebbeknél biztonsági szempontból is jó megoldás. Ha felkelsz, finoman aktiválódik, és segít tájékozódni. - Kerüld a kékes fényeket
A hideg, kékes LED-ek túl élesek, kontrasztos árnyékokat vetnek, és nagyobb valószínűséggel „mozgatják be” a képzeleted.
A lényeg: nem vagy gyáva – a szemed játszik veled
Ha úgy érzed, a sötét tele van furcsa mozgásokkal, villanásokkal vagy árnyakkal, teljesen normális reakciót tapasztalsz. A szemünk ilyen: ha nincs elég fény, a biológia és az agy fantáziája kitölti az üres teret.
A jó hír? Egy pici, jól megválasztott éjszakai fény csodát tesz: nyugodtabban alszol, minden kevésbé rémisztőnek tűnik, és a retinád is kap annyi támpontot, hogy leálljon a saját kis horrorfilmje.
Ha tehát legközelebb felkapcsolod a lámpát, mert valamit láttál a sarokban… lehet, hogy igazad volt: tényleg láttál valamit. Csak éppen az a „valami” a saját szemed alkotása volt.
