Rob Greenfield lehet a legmaximalistább minimalista.

A 35 éves férfi, aki korábban egy digitális marketingcég tulajdonosa volt, úgy döntött, megszabadul minden fölösleges dologtól az életében.

Szépen apránként elkezdte leépíteni minden vagyontárgyát, hogy csak azokat tartsa meg, amikre valóban szüksége van. A hatalmas házát kisebbre cserélte, mindet, amit fél éve nem használt, elkezdett kiszórni. Végül csak kevés dolog maradt, de szerinte annyi elég is az önellátáshoz. Mi az a nélkülözhetetlen 44 dolog, ami feltétlenül szükséges?

Íme a listája:

Öt darab ing, két pár rövidnadrág, két pár alsónadrág, egy pár zokni, egy pulóver, egy szandál, egy táska, egy fogkefe, fogkrém, fogselyem, szappan, levendula, körömcsipesz, hidratáló, fényvédő krém, kispárna, füldugók, egy hajvágó olló, hátizsák, újrafelhasználható táska a vásárláshoz, edény, kanál, vizespalack, teaszűrő, teafű, füzet, toll, laptop, töltő, fejhallgató, könyv, útlevél, születési anyakönyvi kivonat és készpénz egy borítékban, mivel nincs bankszámlája.

Ez bevallhatóan elég szolid, talán egy nyaralás alkalmával is több holmit viszünk magunkkal az útra, de ő ezzel a csomaggal élt. Persze ez a szám nincs kőbe vésve, hiszen azóta vett egy biciklit is például, de törekszik a létező legkevesebb tulajdont birtokolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a listából talán elsőre is hiányzónak tűnő csavarhúzót, mosógépet vagy épp takarót nem használ, hanem azt, hogy nincsenek a tulajdonában. Ez viszont feltehetően kölcsönkérésre, közös használatra, vagy nagyon sok szolgáltatás igénybevételére kényszeríti. Nem kell, hogy ágyunk legyen, ha mindig hotelszobákban alszunk, nem kell fakanál, ha sohasem főzünk, de egy saját háztartás esetén tényleg elég lenne ez a minimális csomag?

Nem valószínű, viszont a gondolat, hogy ne azok birtokoljanak minket, amiket mi birtoklunk, hogy ne csak a halmozás, gyűjtögetés, és ezáltal sokszor a pazarlás legyen életünk egyik központi eleme, megszívlelendő.

Forrás: Metro