Egy lengyel gazda kitartott a korábbi életvitele mellett.
Amíg a környező földeket eladták ingatlanfejlesztőknek, egy férfi makacsul ellenállt a változásnak. A Lublin városa szélén felépült új lakótelep szívében szánt, vet, arat, amikor idény van. Azt hinnénk, hogy emiatt az odaköltözők állandó panaszáradatával kell megküzdenie a traktorok és kombájnok zaja miatt, de a környékbeliek szeretik őt.
A helyi lakosok örülnek annak, hogy megtartotta és műveli a földjét, hiszen így az ablakukból hangulatosabb a kilátás. Gyakran integetnek is neki, amíg dolgozik, és ő visszainteget. Remélik, hogy sokáig kitart a férfi lelkesedése és megmarad a szántóföldje.
Jó látni egy ilyen szívélyes együttműködést, de sajnos nincs ez mindenhol így. A beépített területek szomszédságában földet művelő gazdák sok esetben állandó feljelentgetés alanyai, mondván, hogy a környékbeliek nem tudnak pihenni a munkagépek zajától. De belegondoltunk-e már abba, hogy ha minden területet beépítünk, mindent elárasztunk betonnal, nem marad megművelhető földterület és így betakarítható termények sem lesznek? Ha nem teremnek gabonafélék, kenyér sem kerül a boltok polcaira.
Fontos tehát a kompromisszumkészség, ami a lengyeleknél bevált – vegyünk róluk példát!
Forrás: OddityCentral
