Van az a pillanat, amikor a harmadik adag palacsintát fordítod meg, és a tészta illata belengi a konyhát. Még a kutya is reménykedve ül az ajtóban, hátha jut neki is egy falat. Aztán – mintha csak egy láthatatlan csengő jelezne – megjelenik a szomszéd a lépcsőházban vagy a kertben, „csak úgy, véletlenül”.
Ez a jelenség, amit sokan „szagpostának” hívnak: az illatok láthatatlan, mégis gyors hírvivőként terjednek a házban vagy a kertvárosban, és pontosan célba juttatják az üzenetet. Legyen szó frissen sült kenyérről, fokhagymás sült húsról vagy fahéjas almás pitéről, az illatok varázslatos módon odacsalják a jó beszélgetésre – és egy kis kóstolóra – vágyó szomszédokat.
A szellő útjai
A „szagposta” legtöbbször nyitott ablakokon, résnyire kitárt erkélyajtókon és szellőzőkön át közlekedik. Egy jól irányított huzat pillanatok alatt eljuttatja a konyhából felszálló illatot a felső emeletre vagy akár a szomszéd kerítéséig. Kertvárosban elég egy enyhe nyári szellő, és máris mindenki tudja, hogy nálad lecsó készül.
Központi szellőztető rendszerek esetén még különlegesebb a hatás: ilyenkor a teljes lépcsőházban vagy lakótömbben érezni lehet, mi készül. Nem ritka, hogy a 4. emeleti Jutka néni tudja meg először, ha a földszinten szilvalekvár fő.
Illatból beszélgetés
Az illatok nemcsak csábítanak, hanem beszélgetést is indítanak. „Te, mit sütöttél? Mert az egész utcában érezni!” – és innen már csak egy lépés, hogy a szomszéd a konyhaasztalodnál kössön ki, kávéval és friss palacsintával.
A „szagposta” a legősibb közösségi háló: nincs szükség hozzá wifire, csak egy nyitott ablakra és egy serpenyőnyi finomságra. Ki tudja, legközelebb talán te kapod a visszaüzenetet: friss pogácsa készül a szomszédban.
Tipp: Ha inkább megtartanád a titkot, mi készül nálad, figyelj a szellőzők irányára, használd a páraelszívót, vagy főzés közben csak rövid ideig szellőztess.
