Bevalljuk: új matracot venni komoly döntés. Fél életünket rajta töltjük, nem mindegy, hogy süpped-e, nyikorg-e, vagy inkább visszarúg. De mi lesz a régivel?
Az Egyesült Államokban naponta nagyjából 50 000 matrac kerül a szemétbe. Magyarországon nincs ilyen pontos napi adat, de elég végigsétálni egy lomtalanítási napon a kerületben, hogy lássuk: a matrac a „klasszikus utcai bútordarab” dobogós helyezett. A gond az, hogy egy matrac nem kicsi. És nem is bomlik le gyorsan. A habszivacs, rugó, textil kombinációja akár évtizedekig – extrém esetben egy évszázadnál is tovább – ott maradhat a lerakókban. Most azonban egy ausztrál kutatócsoport előállt egy olyan ötlettel, amitől még a legfáradtabb matrac is új életre kelhet.
A penicillin rokona beköltözik az építőiparba
A Swinburne University of Technology kutatói egy különleges gombafajt, a Penicillium chrysogenum-ot hívták segítségül. Igen, ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint az a gomba, amelynek rokonát Alexander Fleming a penicillin kapcsán világhírűvé tette.
A folyamat meglepően elegáns:
- A régi matrac poliuretán habját apróra darálják.
- Ehhez hozzáadják a gombaspórákat.
- A gomba micéliuma – vagyis gyökérszerű hálózata – átszövi az anyagot.
- Közben természetes kalcium-karbonát (igen, mészkőszerű ásvány) rakódik le.
Az eredmény egy könnyű, szilárd, meglepően hőálló kompozit anyag.
És itt jön a csavar: laboratóriumi teszteken az új anyag közel 1000 °C-ig (egészen pontosan kb. 1832 Fahrenheit-fokig) is ellenállt a hőnek. Ez már nem a „kicsit meleg van a padláson” kategória.
Mit tud ez az anyag?
A kutatók szerint a gombával „összeragasztott” matracmaradék hőszigetelő képessége közel áll a kereskedelmi forgalomban kapható szigetelőanyagokéhoz.
Vagyis elméletben egy régi franciaágyból lehetne:
- tűzálló falpanel,
- tetőtéri hőszigetelés,
- sőt, akár 3D-nyomtatott építőelem is.
Nem rossz karrierváltás egy megroggyant matractól.
Miért fontos ez nekünk?
Magyarországon az épületállomány jelentős része energetikailag korszerűtlen. A rezsiköltségek és az energiahatékonyság kérdése évek óta központi téma.
Ha egy hulladéknak számító anyagból – biológiai segítséggel – korszerű, alacsony környezeti terhelésű szigetelőanyag készülhet, az egyszerre old meg hulladékgazdálkodási és energiahatékonysági problémákat. Ráadásul a micéliumalapú anyagok előállítása általában kevesebb energiát igényel, mint a hagyományos, kőolaj-alapú szigetelőanyagok gyártása.
Gombák, mint jövőbeli lakberendezők?
A micélium – a gombák föld alatti hálózata – az utóbbi években egyre több területen bukkan fel: csomagolóanyagként, bútorelemként, sőt akusztikai panelek alapanyagaként is. A matracból szigetelés ötlete pedig csak egy újabb bizonyíték arra, hogy a természet nem hulladékban gondolkodik, hanem körforgásban.
Lehet, hogy pár év múlva a házunk falában ott „dolgozik” egy egykori matrac – csendben, hőszigetelve, környezetbarát módon.
Mit jelentene ez egy magyar családi háznál?
Vegyünk egy átlagos, 100 négyzetméteres családi házat, amelynek padlásfödémét szeretnénk korszerűsíteni. A hőveszteség jelentős része – akár 20–30 százaléka – a födémen keresztül távozhat, ha nincs megfelelő szigetelés.
Ha egy újrahasznosított, micéliumalapú szigetelőanyag képes lenne a jelenlegi kőzetgyapothoz hasonló hőátbocsátási értéket produkálni, akkor egy 20–25 centiméter vastag réteggel már érezhetően csökkenthető lenne a fűtési költség.
Ez egy átlagos háztartásnál évente több tízezer forintos megtakarítást is jelenthet – miközben az alapanyag nem újonnan gyártott, hanem hulladékból született.
Természetesen a technológia még fejlesztés alatt áll, és jelenleg nem kapható a barkácsáruházak polcain. De ha ipari méretekben is beválik, a jövő szigetelése akár egy régi matrac belsejében kezdődhet. És talán ez az első alkalom, amikor nyugodtan mondhatjuk: ez a matrac tényleg megérte az árát – még második életében is.
