Az ember sok mindent feltételez az otthonáról. Hogy biztonságos. Kényelmes. Meg hogy a kanapé legfeljebb a derekunknak árthat, ha túl puhára sikerült. Arra már kevesebben gondolnak, hogy egy átlagos lakásban – legyen az budapesti panellakás, debreceni családi ház vagy győri társasházi otthon – nap mint nap együtt élünk olyan anyagokkal, amelyek nem feltétlenül a jó modorukról híresek.

A lakás levegőjét, felületeit és használati tárgyait ugyanis nemcsak a por, a macskaszőr és a tegnapi rántott cukkini illata alakítja. Sok bútor, textil, festék, tisztítószer, illatosító, műanyag doboz és tapadásmentes edény olyan vegyületeket is tartalmazhat, amelyek hosszú távon nem éppen a „kellemes lakótárs” kategóriába tartoznak. Ilyenek lehetnek például egyes illékony szerves vegyületek, ftalátok, egyes folt- vagy vízlepergető bevonatok, illetve túl sokat használt, erősen illatosított háztartási szerek.

Mielőtt bárki azonnal kidobná a fél nappalit az utcára, fontos megnyugodni: nem kell vegyvédelmi ruhában beköltözni a saját lakásunkba. A cél nem a pánik, hanem az okos válogatás. Sokszor nem is az egyszeri jelenlét a kérdés, hanem az, hogy mennyi apró terhelés adódik össze hosszú éveken át. Ha tehát valaki épp matracot, kanapét, szőnyeget, függönyt vagy ételtárolót készül venni, érdemes kicsit tudatosabban választani.

A leggyanúsabb terep többnyire ott van, ahol sok a műanyag, a műbőr, az erős vegyi illat vagy a „frissen kibontott új holmi” jellegzetes szaga. Ha egy új szekrény, komód vagy kanapé úgy illatozik, mintha egy egész barkácsáruház költözött volna a nappaliba, akkor az a levegőzés jele is lehet. Ilyenkor az első napokban, hetekben érdemes sokat szellőztetni, főleg nyáron kora reggel vagy este, amikor még nem fő meg velünk együtt a lakás.

A konyhában különösen jó terep a józan ész. Ha a műanyag doboz már karcos, elszíneződött, megszívta magát szaggal, esetleg a fedél úgy néz ki, mintha túlélte volna a középkort, akkor nem biztos, hogy ezt kell örökül hagyni az unokáknak. Ugyanez igaz a megkopott tapadásmentes serpenyőkre is: ami már látványosan sérült, azt nem hősiesség használni, hanem makacsság. Az üveg, rozsdamentes acél, kerámia és jó minőségű fa gyakran hálásabb választás lehet.

Az illatosítókkal is érdemes békét kötni. Sokan azt hiszik, hogy a tiszta otthon egyenlő azzal, hogy minden szobában trópusi orchidea és vaníliás felhő illata kering. Pedig a valóban friss lakásnak gyakran inkább tiszta levegő szaga van, nem pedig „édes fenyőerdő zuhanyzselével”. A túl sok illatos spray, automata légfrissítő és erősen parfümös tisztítószer helyett sokkal többet ér a rendszeres szellőztetés, a kevesebb por és a visszafogottabb vegyszerhasználat.

Ha valaki egészségesebb otthont szeretne Budapesten, Pécsen, Szegeden vagy bárhol az országban, nem kell egyik napról a másikra mindent lecserélnie. Elég először a leggyakrabban használt dolgokra figyelni: matrac, ágynemű, ételtárolók, serpenyők, tisztítószerek, fürdőszobai és gyerekszobai műanyagok. Az otthon nem attól lesz jobb hely, hogy steril laborrá válik, hanem attól, hogy okosan, fokozatosan kiszorítjuk belőle azt, amire valójában nincs is szükségünk.

Az igazi luxus ma már nem az, ha minden új, csillogó és illatos. Hanem az, ha a lakás kényelmes, élhető, jól szellőzik, és nem dolgozik ellenünk titokban. Magyarul: jó, ha a kanapénk csak pihenésre csábít, nem pedig egy kis vegyi sakkjátszmára.