Karácsonykor az ember azt hiszi, hogy a sütés majd harmonikus, illatos, meghitt élmény lesz. Aztán előveszi a süteményformákat, és rájön: a tészta saját akarattal rendelkezik. Egy nagyon határozottal. A sütik ugyanis soha, de soha nem úgy néznek ki, mint ahogy a receptkönyvben szerepelnek. Ott minden szépen mosolyog, a csillag csillag, a szív szív, a csengő csengő. A te tepsidben pedig a csillag oválissá válik, a szív trapézzá, a csengő pedig… valami geometriai krízissé.
A tészta, amely nem tiszteli a fizikát
A tészta képes nyúlni, zsugorodni, terjeszkedni és terjeszkedni még egy kicsit. Különösen akkor, ha azt mondod: „Csak egy picit rakom közelebb a formákat, hogy több férjen ki egyszerre.” A tészta ilyenkor úgy dönt: „Ha közelebb raktál, akkor egyesülünk. Mert összetartozunk.” És a végén olyan kekszszőnyeget kapsz, amelyet csak térképpel lehet szétválasztani.
A mézeskalács figurák szabad élete
A mézeskalács ember külön kategória. A recept szerint:
- két kéz,
- két láb,
- egy fej.
A te tepsid szerint:
- a kezek összenőttek,
- a lábak összeértek,
- a fej oldalra csúszott.
A végeredmény olyan, mintha a mézeskalács ember épp egy túl aktív karácsonyi buliból érkezett volna.
A tepsi gravitációja: egy megmagyarázhatatlan jelenség
Van egy különös erő, amely csak a karácsonyi sütéskor működik: a tepsi gravitációja. Ez az erő úgy hat a tésztára, hogy bárhova teszed, mindig talál egy módot arra, hogy lecsússzon, elmozduljon vagy furcsán eldeformálódjon.
A csillagforma például így változik:
- sütés előtt: tökéletes ötágú csillag,
- sütés után: „ez inkább egy tengericsillag… vagy egy amőba?”
A cukormáz bosszúja
Ha azt hiszed, hogy a dekoráció majd mindent helyrehoz, tévedsz. A cukormáz ugyanis sosem oda folyik, ahová szeretnéd. Megpróbálsz egy elegáns vonalat húzni? A cukormáz úgy dönt, hogy spirál szeretne lenni. Pontot szeretnél rakni? A cukormáz úgy gondolja, hogy inkább egy csepp lesz. Egy nagy. Egy nagyon nagy.
A családi reakció
És amikor előveszed a tepsit, a család így reagál: „De aranyosak!” – mondja valaki. „Deformált, de ehető!” – mondja egy másik. „Ez melyik forma volt eredetileg?” – kérdezi a nagybácsi. Te pedig állsz, és rájössz: ezek a kérdések minden évben elhangzanak. Mert a sütik titokzatos lények. Mert a tészta nem szereti a szabályokat.
Mégis szeretjük őket
És ami a legszebb: hiába néznek ki furán, hiába olyanok, mintha modern művészek tervezték volna őket, a karácsonyi sütik mindig elfogynak.
Mert a család tudja: a karácsony nem a tökéletes formákról szól, hanem a közös nevetésekről. És arról, hogy a tészta úgyis azt csinál, amit akar.
