Van egy pillanat, amelynek létezéséről mindenki tud, mégis minden évben újra és újra bekövetkezik: az ember leül, megnyugszik, és ekkor veszi észre… elfogyott a vécépapír. És soha, de soha nem akkor, amikor ráérnél kicserélni a gurigát. Hanem mindig akkor, amikor vendégek vannak, amikor épp telefonon beszélgetsz, amikor a lakásban épp adventi logisztikai káosz tombol, vagy amikor az utolsó szaloncukrot próbálod titokban kicsomagolni. Ez nem véletlen. Ez tudomány.
Miért pont a legrosszabb pillanatban fogy el?
A választ az emberi figyelemmegosztásban és a memóriában kell keresni. Decemberben a hétköznapok mellé megérkezik az adventi idegfeszítő extra: ajándékvadászat, vendégfogadás, sütés, főzés, csomagolás, díszítés és a gyerekek folyamatos kérdése: „Mikor jön már a Jézuska?”
Az agy ilyenkor túlterheltté válik, ezért a rutinfeladatok – mint például a vécépapír pótlása – egyszerűen leesnek a listáról. Nem azért, mert nem fontosak, hanem mert nem elég látványosak ahhoz, hogy az agy prioritásként kezelje őket.
Ez az úgynevezett prospektív memória jelensége: vagyis a képességünk arra, hogy emlékezzünk valamire, amit később kell megtennünk. A prospektív memória azonban különösen érzékeny a stresszre és a túlterheltségre. Magyarul: minél több dolgunk van, annál nagyobb az esélye annak, hogy elfelejtjük a gurigát.
Az adventi stresszfaktor külön fejezetet érdemel
Decemberben minden sokkal gyorsabbnak és zsúfoltabbnak tűnik. A napok rövidebbek, a teendők hosszabbak, és mindenki egy kicsit türelmetlenebb. A környezet tele van ingerekkel: fények, illatok, zenék, csomagolópapír susogása. A figyelem pedig szétszórtabb, mint egy túlzottan lelkes hópelyhes képeslap.
Nem meglepő tehát, hogy egy apró, csendes, semmi hanggal nem járó feladat – mint a vécépapír pótlása – egyszerűen elveszik a zajban.
Miért pont a kritikus pillanatban jut eszünkbe?
Mert ilyenkor az agy hirtelen fókuszba kerül. A rutinhelyzet megszakad, és a figyelem rákényszerül, hogy felismerjen egy hiányt. Ez olyan, mintha a tudatod azt mondaná: „Nos… most már késő, de legalább most biztos észrevetted.”
A tudomány ezt kellemetlenség-aktivált emlékezésnek nevezi: vagyis az agy a hirtelen stresszhelyzetben aktiválja azokat az információkat, amelyek korábban elvesztek. Egyszerűbben: addig nem jut eszedbe, amíg nagyon nem muszáj.
Mit lehet tenni ellene?
A tudomány szerint a rutin vizuális emlékeztető a leghatékonyabb. Például mindig tarts néhány extra gurigát szemmagasságban, vagy jelölj ki egy „vécépapír-pánik-dobozt”. A humoros nevű módszer lényege, hogy a tartalék mindig kéznél legyen – és lehetőleg ne fogyjon ki.
Mert bár a vécépapír eltűnése apróságnak tűnik, a pszichológusok szerint tökéletes példája annak, hogyan működik az emberi memória terhelés alatt. És valljuk be: decemberben egy kis extra guriga néha többet ér, mint egy csillogó adventi dekoráció.
