Természetes ünnepi dísz bentre vagy kintre.

Karácsony közeledtével még inkább fellángol az alkotókedv, sorra születnek a szebbnél szebb ünnepi alkotások. Rocsik Alexandra egy önmagában is gyönyörű alapanyagot, a fenyő toboztermését használta dekoráció alapanyagaként. A következőkben Alexandrától tudhatjuk meg, pontosan hogyan rendezte és rögzítette fenyő alakba a tobozokat.

A szüleim házánál, ahol felnőttem, van két hatalmas ezüstfenyő, 30 év körüliek már. Folyamatosan estek róluk a tobozok, évre-évre egyre több. Amikor pár darab volt, összeszedtük, kidobtuk, de amikor már olyan sok volt a földön, gondolkoztam, hogy mit lehetne velük kezdeni. Elkezdtem gyűjteni dobozokba, hogy majd lesz velük valami.

Aztán karácsony előtt én már október környékén elkezdek mindig dekorozni, ekkor előkerültek a tobozok és az jutott eszembe, hogy megpróbálok fát építeni belőlük. Ha már karácsony, akkor persze kis fenyőfát.

Ennek már vagy 4-5 éve. Volt több próbálkozásom, mire kifejlesztettem a megfelelő technikát, de már egyre gyorsabban tudom elkészíteni. Kezdetben maximum 20-30 cm magasakat csináltam. Most ültem neki ennek a 60 cm magasnak, amihez olyan 10-15 db ragasztórudat biztosan elhasználtam. Ennél a nagyságnál a tobozok mennyisége egy nagy doboznyi, kb. 200-250 db. Eddig a legnagyobb, amivel próbálkoztam, és most a bejárati ajtóm dísze.

Alapvetően próbáltam több alapra is már kezdeni, most farostlemezből köralakokat vágok, mert annak azért van tartása, de nem vastag.

Ragasztópisztollyal a kör alap szélére elkezdem kirakni a tobozokat. Nyilván a kör átmérője adja a fa aljának teljes szélességét és mindig az adott sor fog egyre beljebb és beljebb haladni sorról sorra, míg a tetején teljesen össze nem szűkül a csúcsánál. Természetesen a méretei a toboznak is változóak, válogatom közben és a nagyobbakat alulra rakom, a kisebbeket pedig a teteje felé. Segítségként a közepére beragasztok egy hurkapálcát, hogy lássam szimmetrikusan szűkítem-e a sorokat, de az csak segítség.

Tehát az alap után már csak toboz fog tobozzal érintkezni kör alakban felfelé, viszont ahogy szűkülnek a sorok, a tobozok se fognak teljes szélességükben beleférni a sorba. Hiába próbálok egyre kisebbeket és keskenyebbeket rakni, a teteje felé így azokat már be kell faragnom a sorba. De a lényeg, hogy a toboz vége, ami kifelé néz, az ép maradjon. Tehát ott már úgymond kicsit tobozpocséklás.

Amire figyelni kell, hogy ha körbe forgatja az ember a fát, akkor szimmetrikus legyen a szűkülés, mert az adja a szép karácsonyfa jellegét, alakját.

A ragasztópisztollyal is vigyázni kell, mert nyilván a toboz állagából adódóan átfolyások lehetnek, ami esztétikailag se szép, ha a sok ragasztót látjuk csak a végén. Viszont az összetartása miatt, hogy ne essen szét az egész, sok-sok ragasztórúd kell hozzá.

Amikor kész az alap “tobozfa”, lefújom lakkal, hogy kicsit konzerváljam, ne szemeteljen a toboz annyira.

Összességében kb. 2-3 óra alatt egy ilyen nagyságút már meg tudok csinálni, eleinte fél napokat is elvoltam vele.

Ráfordításként mivel nekem a tobozok adottak, így csak a ragasztórúd, és a különböző díszek (bár soknál az is saját készítésű), világítások, amik költséget jelentenek.