Az elnéptelenedő falut le akarták rombolni.
Amikor Huang Yung-Fu évtizedekkel ezelőtt beköltözött a katonáknak átmeneti otthonnak szánt kis faluba, még 1200 család élt ott. Az ideiglenes házak végül mégis tartóssá váltak, és az évek csak múltak. Az emberek apránként elköltöztek vagy meghaltak, de ez a férfi végig maradt. 2008-ban kapott egy levelet a kormánytól az akkor már 80-as éveiben járó bácsi, hogy hagyja el ő is a lakhelyét, mert lebontják a falu maradékát. Mivel Huangnak nem volt családja sem rokonai, sem hova mennie, így csak ecsetet ragadott és elkezdte kidekorálni a házát.
Az első színes kismadarat sok másik minta is követte, az ő háza után az elhagyatottakat is elkezdte kidekorálni. Ezt látta egy közeli egyetem hallgatója, akit megérintett a bácsi művészete és története, ezért adománygyűjtésbe kezdett. Egyre több pénz gyűlt össze festékre, és petíciót is indított a falu meghagyásáért. Mindez egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, egyre többen akartak segíteni a “Szivárványnagypapának”, aki nem lázadt, nem háborgott, nem kért segítséget, egyszerűen csak festett. Miután a helyi polgármesterhez 80 ezer e-mail érkezett, melyekben a feladók azt kérték, mentsék meg a települést, a vezető engedett a nyomásnak, és a fennmaradó 11 épületet és az ottani utcákat közparkká nyilvánították.
Így született meg a Szivárványfalu, ami ma már hatalmas turistalátványosság. Huang, akinek ez az egész köszönhető, már közel 100 éves, még mindig ott él és fest.
Ez a színek ereje!
Forrás: BBC
