Van az a pillanat, amikor lekapod a hűtőben felejtett maradék lasagnáról az alufóliát… és furcsa, fekete pöttyök néznek vissza rád. A legtöbben ilyenkor két dolgot gondolnak: „Hát ez meg micsoda?” „Biztos nem kéne megenni.” A válasz pedig: gratulálunk, sikerült létrehoznod egy lasagna-elemet.
Igen, tényleg.
A lasagna, mint konyhai akkumulátor
A jelenség neve galvanikus korrózió, és valójában teljesen logikus:
- az alufólia az anód,
- az acél tepsi a katód,
- a sós, nedves lasagna pedig az elektrolit.
Magyarul: minden adott, hogy a maradék kaja épp úgy viselkedjen, mint egy elem. Az alufólia lassan korrodál, a felszínén pedig megjelennek a titokzatos fekete foltok – vagyis az alumíniumsók.
Jó hír: nem mérgező. Rossz hír: attól még senki nem kívánja őket a vacsorájára.
És ha még sav is kerül a képbe?
Az ecetben, paradicsomban vagy citromlében gazdag ételek még tovább gyorsítják a folyamatot. Ilyenkor már nem is kell hozzá acéltepsi – az alufólia magától is képes „megbomlani”. Szóval igen, az alufólia praktikus, de a savas ételek mellett elég hamar úgy néz ki, mintha valaki egy egérrel megcsócsáltatta volna.
Tudományosan is működik – és nem is kicsit
Az American Chemical Society konyhai kísérlettel bizonyította: a lasagna-elem valóban képes áramot termelni. Nem fogod vele feltölteni a laptopodat, de egy apró LED-et simán meg lehet vele villantani.
A tanulság?
- A fizika ott lapul a hűtőben.
- A lasagna pedig nemcsak finom, hanem kreatív módon… energiahordozó is lehetne.
Csak kérlek, ne próbáld meg róla járatni a lakást. A maradékok világában maradjunk inkább a mikrónál, ne a tápellátásnál.
