Buborékok, gyertyafény és… egy kis valóság.
Egy jacuzzi látványa elsőre mindent ígér: ellazulást, wellness-élményt, esetleg egy pohár pezsgőt a peremén. Az otthoni vagy szállodai pezsgőfürdő sokak számára a luxus szinonimája. De mielőtt teljesen átadnánk magunkat a buborékoknak, érdemes egy pillanatra megállni – és megnézni, mit mond erről a mikrobiológia. Spoiler: nem minden buborék egyformán ártatlan.
Közös fürdők, régi szokás
Az emberek évezredek óta fürdenek közösen. Az ókori görögök szent helynek tekintették a tengert, a rómaiak pedig hatalmas közfürdőket építettek, ahol a tisztálkodás legalább annyira volt társas esemény, mint higiéniai gyakorlat.
A modern jacuzzi ennek a hagyománynak a kényelmes, otthonlap.hu-kompatibilis örököse. Csakhogy a történelem egy dolgot nem változtatott meg: amikor emberek vízbe ülnek, nemcsak a testük, hanem minden rajta lévő „csomag” is velük tart.
Mit hagyunk magunk után a vízben?
Amikor beleülünk egy pezsgőfürdőbe, a bőrünkön lévő baktériumok, gombák és vírusok szépen beleoldódnak a meleg vízbe. A kevésbé romantikus rész az, hogy a testünk mindig hordoz minimális mennyiségű szennyeződést is – igen, olyanokat is, amikről inkább nem beszélnénk egy wellness-hétvégén.
Minél többen ülnek a jacuzziban, annál több „hozzávaló” kerül a vízbe: izzadság, kozmetikum-maradványok, és néha olyan dolgok is, amelyeknek elvileg nem lenne ott helyük. A baktériumok számára ez kész svédasztal, különösen akkor, ha a víz meleg, és nem cserélik gyakran.
A meleg víz nem csak lazít
A kb. 38–40 °C-os víz kitágítja az ereket, ellazítja az izmokat, csökkenti az ízületi fájdalmakat – ezért használják terápiás célokra is. Ugyanez a hőmérséklet viszont ideális a baktériumok szaporodásához is.
Ezért a pezsgőfürdőket fertőtlenítő szerekkel kezelik. Ezek segítenek kordában tartani a kórokozókat, de cserébe irritálhatják a bőrt és a szemet. Nem véletlen, hogy a szakemberek fürdés előtt és után is zuhanyzást javasolnak.
Otthoni vagy nyilvános? Nem mindegy
Egy jól karbantartott, otthoni jacuzzi általában kisebb kockázatot jelent. Tudjuk, ki használja, mikor cserélték a vizet, és milyen gyakran ellenőrzik a fertőtlenítést.
A szakemberek többsége abban egyetért, hogy egy otthoni pezsgőfürdő vizét nagyjából 2–3 havonta érdemes teljesen lecserélni, még akkor is, ha közben rendszeresen kezeljük fertőtlenítő szerekkel. Ha sokan használják, gyakran melegítjük fel, vagy sok a habképződés és a szag, ez az idő akár jelentősen is lerövidülhet.
A nyilvános pezsgőfürdők – szállodákban, wellnessközpontokban – már más kategóriát képviselnek. Itt sok múlik azon, mennyire tartják be a higiéniai szabályokat a vendégek és az üzemeltetők. Ha ez elmarad, olyan baktériumok is elszaporodhatnak, amelyek bőr-, gyomor- vagy akár légúti fertőzéseket okozhatnak.
A nyilvános pezsgőfürdők – szállodákban, wellnessközpontokban – már más kategóriát képviselnek. Itt sok múlik azon, mennyire tartják be a higiéniai szabályokat a vendégek és az üzemeltetők. Ha ez elmarad, olyan baktériumok is elszaporodhatnak, amelyek bőr-, gyomor- vagy akár légúti fertőzéseket okozhatnak.
Mikor gyanakodjunk?
Van néhány árulkodó jel. Ha a jacuzzi vize erősen „klórszagú”, az nem a tisztaság jele. Ez gyakran annak a következménye, hogy a fertőtlenítőszer a testnedvekkel reakcióba lépve irritáló vegyületeket hoz létre. Ilyenkor a víz lehet, hogy átlátszó – de nem feltétlenül higiénikus.
A zavaros víz, a csípős szag, a szem- vagy bőrirritáció mind arra utalhat, hogy a pezsgőfürdő inkább baktériumleves, mint wellness-élmény.
Hogyan élvezzük mégis biztonságosan?
A jó hír, hogy nem kell lemondani a jacuzziról. Egy gyors zuhany használat előtt és után, a fürdési idő röviden tartása, és egy kis egészséges gyanakvás sokat számít.
És talán a legfontosabb: ha valami nem tűnik rendben lévőnek, nyugodtan hagyjuk ki. A valódi luxus ugyanis nem az, hogy mindenáron beleülünk – hanem az, hogy utána is jól érezzük magunkat. A buborékok gyorsan eltűnnek. A baktériumok néha tovább maradnak.
