A wabi-sabi életfilozófiája olyan eleme a japán kultúrának, amire nekünk még szavunk sincs.
A mi kultúránk a tökéletesre törekszik, nehezen fogadja el a dolgok tökéletlenségét, ezzel szemben a wabi-sabi más oldalról közelíti meg az esztétikát. Az elfogadásban, tökéletlenségben és múlandóságban látja meg a szépséget. Olyan dolgokban, amelyeken a tökéletlenség bölcsessége és szépsége mutatkozik. Kézzel készült tárgyak, természetes anyagok, aszimmetrikus formák: mind olyan dolgok, amikben meglátják a szépet. Egy tárgy apróbb sérülése nem elrontja, hanem egyedibbé teszi viselőjét. A patinásság szintén szépít rajta.
Innen nézze valóban boldogabbak lehetünk, ha elengedjük az elérhetetlen tökéletesség iránti törekvésünket és meglátjuk a tökéletlenségben a szépet. Körülnézve az otthonunkban biztos találunk rá példát, egy-egy karc a szekrényen, kisebb folt a pulton, kisgyermek keze által készült anyagedény, mind egy történetet mesélnek. Egy történetet, ami az életünkhöz szervesen kapcsolódik, ami csak a miénk. Egy emlék, ami egyedivé teszi, ami tényleg szép…
