A konyhapulton heverő banánokra többnyire gyors uzsonnaként, turmixalapanyagként vagy reggeli hozzávalóként gondolunk. Arra viszont kevesen számítanak, hogy ezek az ártalmatlannak tűnő gyümölcsök enyhén radioaktívak. Mielőtt bárki megijedne, fontos rögtön az elején tisztázni: ez nem veszélyt jelent, hanem egy teljesen természetes jelenséget, amely az otthonunkban és a saját testünkben is folyamatosan jelen van.
A radioaktivitás nem csak az erőművekben létezik
A „radioaktív” szó hallatán sokan ipari balesetekre vagy atomerőművekre gondolnak, pedig a radioaktivitás a természet alapvető része. A Földön és az élő szervezetekben is jelen vannak olyan atommagok, amelyek instabilak, és lassan, természetes módon sugárzást bocsátanak ki.
A lakásunkban is folyamatosan jelen van ez az úgynevezett háttérsugárzás: az építőanyagokban, a levegőben, az élelmiszerekben – és igen, a gyümölcsöstálban is.
A konyhai magyarázat kulcsa: a kálium
A banán egyik legismertebb tulajdonsága a magas káliumtartalom. A kálium létfontosságú ásványi anyag, nélkülözhetetlen az izmok, az idegrendszer és a szív megfelelő működéséhez.
A kálium azonban nem egyetlen formában létezik. Természetes állapotában több izotóp keveréke, amelyek közül az egyik a kálium–40. Ez az izotóp enyhén radioaktív, és a természetes kálium körülbelül 0,0117 százalékát teszi ki. Mivel a banán sok káliumot tartalmaz, benne is jelen van egy egészen kis mennyiségű kálium–40.
Ez az oka annak, hogy a banánt technikai értelemben radioaktívnak lehet nevezni.
Kell-e félni a konyhapulton lévő sugárzástól?
Röviden: nem. Egy átlagos banán sugárzása nagyjából 10–15 becquerel nagyságrendű, ami rendkívül alacsony érték. Összehasonlításképpen: egy átlagos felnőtt emberi testben folyamatosan több ezer becquerelnyi természetes radioaktivitás van jelen.
Ennek oka szintén a kálium. A szervezet körülbelül 140 gramm káliumot tartalmaz, amelyből mintegy 15–20 milligramm a radioaktív kálium–40. Ez azt jelenti, hogy egy ember nagyságrendekkel radioaktívabb, mint egyetlen banán – mégsem jelent ez egészségügyi kockázatot.
Mi történik a szervezetben egy banán elfogyasztása után?
Az emberi test nagyon szigorúan szabályozza a kálium mennyiségét. Ha a táplálékkal több kálium kerül a szervezetbe, a felesleget a vesék néhány órán belül kiválasztják.
Ez azt jelenti, hogy a banán elfogyasztásával bevitt kálium–40 nem halmozódik fel, és nem növeli tartósan a sugárterhelést. A szervezet pontosan annyi káliumot tart meg, amennyire szüksége van.
Miért lett a banán a sugárzás szemléltetésének jelképe?
A „radioaktív banán” gyakran szerepel tudományos és ismeretterjesztő anyagokban, mert jól érzékelteti, hogy a sugárzás nem feltétlenül veszélyes. Olyannyira, hogy létezik egy nem hivatalos fogalom is: az úgynevezett „banánegység”.
Ez azt a rendkívül alacsony sugárterhelést jelenti, amely egy banán elfogyasztásával jár, és gyakran használják összehasonlításként repülés vagy egyes orvosi vizsgálatok sugárdózisának magyarázatára.
Mit árul el mindez az otthonunk természetes sugárzásáról?
A banán példája jól mutatja, hogy a természetes sugárzás a mindennapjaink része. A falak, a talaj, az élelmiszerek és még a saját testünk is sugároz – de ezek az értékek messze a biztonságos tartományban maradnak.
A sugárzás önmagában nem ellenség: mindig a mérték, az időtartam és a forrás számít. A konyhapulton lévő gyümölcs ebből a szempontból inkább tudományos érdekesség, mint bármiféle kockázat.
A lényeg röviden, pánik nélkül
Igen, a banán radioaktív – de csak annyira, amennyire az élet maga is az. A benne található kálium–40 természetes eredetű, a szervezet gyorsan szabályozza a mennyiségét, és semmilyen egészségügyi veszélyt nem jelent.
Ha legközelebb banánt teszel a konyhapultra, gondolhatsz rá úgy is, mint egy apró fizikai különlegességre – anélkül, hogy bármi okod lenne aggodalomra.
